2017. március 6., hétfő

Okos 3/0

Ma reggel megérkeztek a festők. A lakás összepakolva (szerintem nagyon jól), fotóért kiáltott. De nekem nincs okostelefonom, a fényképezőgép meg L-nél van pár száz kilométerrel arrébb. Azért megkértem a festőket, hogy csináljanak ők képet. És jött a meglepetés: nekik sincs okostelefonja :)
Ez nekem nagyon tetszett! Ott áll három modern ember, gombos telefonokkal. Végül csináltam az enyémmel.

2017. január 6., péntek

Ízélmény

Elismerem, nem az ízek netovábbja, de én akkor is nagyon szeretem: tea és Albert keksz.
Gyerekkoromra emlékeztet. Akkor (is) az Albert volt a kedvencem.

2016. december 19., hétfő

Derekas

Kényes vagyok a derekamra, hogy ne legyen szabadon. Ezért, bármennyire is nem trendi, trikót hordok. De az elmúlt időben, talán az egyre gyakrabbi autóba be, autóból ki miatt, nyűglődtem, hogy mindig kitűrődik.
A megoldás: a férfi osztályon vásárolt trikó. Lényegesen hosszabb, mint a nőiek.
Az érzés pedig... :)

2015. október 31., szombat

Hála

Hálás vagyok a társasház kezelőnek, aki a külső bejárati ajtóra mágneses (asszem) nyitót is szerelt (kb egy hónapja), megkönnyítve a kssé ittasan hazaérkező lakó bejutását a hárba. eelegem van a beták jaítűstából itt a sötétben, alsuil a csalág, nem kapcsolok villanya, vakon meg nem tudk géepeéni
Szóval hálás vagyok így csak eyszer kellett zrába betalálni egy SZUPER FRNKÜ CSAJOS ESTE UTÁN :)
Puszi Nektek, Priso és Melcsi. Vagy Melcsi és Piros :)

2015. október 26., hétfő

Író-olvasó találkozó

A hétvégén családilag kirándulunk és az egyik legkitartóbb olvasómmal találkoztunk. Vagy lehet, hogy nem is az "egyik", hanem "a". 
Köszönöm, B.A. :)
Legközelebb dedikálás is lesz, majd tartok magamnál fotókat. Magamról, természetesen...

2015. október 22., csütörtök

A doki is ember

Bírom a gyerekorvosunkat. Ötvenes férfi. Kicsit nyers, kicsit távolságtartó, nem negédes a gyerekekkel. És tapasztaltam, hogy érti a humort. Örülök, hogy ilyen. 
És szerintem sármos is. Mindenesetre dokiként tekintettem rá, eddig. 

Mígnem tegnap történt, ami történt. Napközben hívtam, nem vette fel, visszahívott, nem vettem fel, újra hívtam, beszéltünk. Megbeszéltük, amit kellett. Délután sms-t kaptam tőle, benne kockák - az én hagyományos telefonom nem tudta értelmezni azt, amit ő a modern telefonjáról küldött. Nemsokára hív. Kettőt szokott csörgetni, majd leteszi, a szülő pedig visszahívja. (Teljesen OK.) De már háromnál tartott, így felvettem. 
Ő: kapott tőlem nemrég egy sms-t, de nem Önnek akartam küldeni. Nehogy gond legyen belőle otthon, törölje ki. 
Én: oh, igen, de értelmezhetetlen volt, mert gombos telefonom van.
Ő: igen? Nem baj, azért törölje ki. 

Ezek után persze, hogy kíváncsi voltam, mi lehet benne. Este továbbküldtem L-nek, hátha megfejtjük. Sikerült is: masni-száj-masni-száj-masni-száj. Ugye, a feleségednek küldted, doki?
Most már a dokin túl is látom ezt a férfit :) Érzelmei vannak. Magánélete. Élete. 
Tetszik a gondolat.

2015. szeptember 23., szerda

Egy nap, amikor szinte nem történt semmi

V nyűgös volt már tegnap is. Meg taknyos. Ma ugyan ez volt a műsor, de még láza is lett. Így az ebéd utáni alvás után nem sokkal a lázcsillapító hatására újra aludt. Én ezen két alvásidő nagy részében fogtam a kezét (mert felsírt) és olvastam. Könyvet.
Szóval nem történt semmi, csak voltunk.
Pedig délelőtt elmentünk vízfestéket venni. Aztán kiflit. Meg játszottunk. Délután volt nagy sírás-vigasztalás-énekelve vigasztalás. Voltam futni, mégpedig 10 percet folyamatosan. Hoztunk haza pizzát L-lel. Jót beszélgettünk a kád mellett ülve, miközben V fürdött. 
Vagyis mégiscsak sok mindent történt. :)
A könyvet pedig kiolvastam...