Játszóterezni, az valami egészen más műfaj. A megfelelőt megtalálni, igazi kihívás. Nem a homokozó tisztasága, a talaj puhasága és a csúszda meredeksége miatt, hanem az anyukák miatt. Ami eddig csak városi legenda volt az ufó (fura) anyukákról, az most valóság. Volt már, hogy azért jöttünk el valahonnan, mert megérkezett fura-kisfiú, fura-anyuka vagy fura-nagymama.
Ahova járunk, kb 10 perc járóföldre, meglepően jó hely. Babajátszótér, szinte minden gyerek 1 és 2 év közötti. Vagy picit nagyobb tesók. Ha egyedüli nagyobbacska, akkor tuti, hogy fura...
Mai élmények:
Megérkezett egy anyuka egy hófehér, önmagában nagy pöttyös egybe ruhában, selymesen szálló hajjal. Én esküvőre mentem ilyen ruhában 2 éve, csak színes volt, és nem állt rajtam annyira jól, mint ezen a lányon... Nyilvánvaló volt, hogy nem fog a homokozó szélére telepedni :)
Nekem dilemma, hogy mit vegyek fel játszóterezésre. Legyen csinos (mert azért mégiscsak!), praktikus (kivágott, rövid, alacsony derekú, szűk, és a szoknyák általában kizárva), és amit nem sajnálunk, ha koszos lesz (vagy a homoktól vagy a homokos gyerektől). Nem tudom, létezik-e olyan, amikor mindhárom szempont teljesül. Szerintem nem. Még keresem az ideálist, az optimumot.
Van egy apuka is, szinte minden délután. Kicsit macsó, de nem tenyérbe mászóan. De semmiképpen nem hippis bölcsész. Vagány, nagyon szimpatikusan bánik a gyerekekkel. Nem udvarol, nem picsog, nem teszi magát. Nagyon otthonosan mozog, beszélget, felássa a kis lapáttal a homokozót, várat épít, nem csak a saját gyerekének.
Az anyukák között is vannak világiak, akiknek nem csak a gyerek a téma. Elég szimpatikus közösség.
Felfigyeltem egy beszélgetésre két homoksüti között. Szereplők: "az" apuka és egy anyuka. Téma: Afrika támogatása a fegyverkezésben. Tipikus, nem? Oké-oké, már ismerik egymást egy ideje, de akkor is. :) Nekem való ez a játszótér!
