Hogy lett kürtőskalács a vacsora

L teljesen készen van az ilyen történeteimtől :)

Mert az úgy volt, hogy feljöttem a metróból a Lehel téren és ott volt egy fiatalember a járdán egy nagy kosár kürtőskaláccsal. Biztos akkor indul az irodaházakba vele. Ááá, mondom, nem szólítom meg, majd ha a Gondviselés úgy akarja, a mi irodaházunkba is bejön. 

Előtte haladtam, párszor visszanéztem, hogy arrafelé tart-e, mint én. Volt útközben pár lehetősége betérni ide-oda, de csak jött. Közben arra gondoltam, ha nem tudok venni, akkor sütök. Csináltam már máskor is, nem olyan bonyolult.

Beértem az irodába, szerencsére a liftre várni kellett. Pont annyit, hogy a fiatalember is megérkezett. Ennyit a Gondviselésről :)

Vettem L-nek estére egy fahéjasat, én meg egy kókuszosat eszegettem meg napközben.

L kicsit szkeptikus ezekkel a "fentről" irányított dolgokkal. Pedig igenis van, működik :)

Visszavét

Észrevettem, hogy a márkás laptoptáskám két helyen kikopott, már majdnem lyukas. Bosszantott, mert alig egy éves, meg hát drága is volt. Azt gondoltam, hogy a laptop sarka koptatta ki, mondtam is L-nek, hogy hát képzelje. 

A számla megvolt, a garancialevél nem. Azért bementem a boltba, hogy ilyenkor mi van. Mondta a fiatalember, hogy kell a garanciapapír, de ne valami nagy dolgot keressek, hanem azt a papírt, ami lifegett a táskán. És meglett! Nem vagyok egy gyöngyörgetős típus (már), ezért sok esélyt nem adtam volna annak, hogy meglesz. De sikerült és ma megint beballagtam a boltba. Ja, közben kiderült, egy kollégám mondta, hogy a táska csatja koptatja ki az anyagot. Szóval ott voltam a boltban, minden cécó nélkül elismerték a problémát (konstrukciós probléma, kedves tervezők és gyártók) és megkérdezték, hogy vásárlási utalványban vagy készpénzben szeretném az árát, merthogy ilyen termék momentán nincs. Utalványt kérem, ma L-lel nézünk is új táskát. Viszem magammal a laptopot, hogy belepróbáljuk. Juhúú! :)

Tanulság: minden blokkot, lifegőt eltenni. Továbbra is :)


Ui: jelentem, megvettük :) Még jó, hogy velem volt L, mert én a drágábbat vettem volna érzelmi indíttatásból. Az ő józan esze viszont ezt nem "hagyta". És még cukiban is voltunk, naná, hogy a Szamosban :) Randi volt :) Kiöltöztem :) Igaz, a sminket és a parfümöt elfelejtettem... Hiába, nincs rutinom...

Asszonyok egymás közt

Nagyjából tíz évvel ezelőtt, ahol dolgoztam, nagyrészt középkorú asszonyok voltak a kollégák. Mindig megtárgyalták, ki mit főzött, sütött, recepteket cseréltek. Gyerekként pedig a buszon tapasztaltam, hogy az asszonyok hamar a főzésről kezdenek beszélni. 

Most már tudom, miért. Mert napi megoldandó feladat, hogy mit főzzünk. Másokkal beszélgetni, az remek inspiráció. Meg főzős újságokat venni. Meg gasztroblogokat olvasni. 

Naponta, kétnaponta főzök, ebédre is home made és még a vacsit is ki kell találni. L szereti, ha két nap egymás után nem ugyan az az ebéd. Amit persze megoldhatnék úgy is, hogy egyszerre kétfajtát csinálok és négy napig felváltva esszük. De akkor meg az én fogalmaim szerint "régi" lesz az étel. Úgyhogy igyekszem a napi főzést megoldani. Szerencsére szeretek főzni és időm is van rá, beleértve a bevásárlást is. A művelet nagyobb része úgyis a kitalálás és bevásárlás, főleg, ha nem tart valaki egy kis polcnál nagyobb kamrát, akár csak én.

Szoktam listákat írni, hogy miket főzzek. Utána arról könnyebb a döntés, hogy mi legyen.

Ma ragulevest csinálok és túrós tésztát. Már elég jól megy a kis mennyiségben főzés.

Kenyerespajtás

Kenyeret sütni jó. Az általános vélekedéssel ellentétben nem is olyan nehéz. Kell hozzá némi kovász, liszt, só, élesztő és víz. Mármint egy alap fehérkenyérhez. Szerintem úgy az igazi, ha nem kenyérsütőgépben készül, hanem a sütőben.

Én sem sütök gyakran kenyeret, de ha a kelt tésztákat tekintjük, akkor havonta csinálok valamit. Lehet az kalács, bagett, csiga, kenyér. Egy időben kézzel dagasztottam a tésztát, de átszoktam a robotgépre. A Tupperware-s kelesztőtálban hamar megkel és még egy kis pihentetés után mehet a sütőbe. A kenyérféléknek az a titka, hogy gőz kell a sütőtérbe. Én egy, a sütő aljára helyezett vizes tepsivel oldom meg.

Amikor nagyanyáink sütötték a kenyeret, az korántsem volt ilyen egyszerű. Hatalmas teknőben dagasztották öt-tíz kiló lisztből, mellette be kellett gyújtani a kemencét megfelelő melegre. Egész napos elfoglaltság volt. Egyszer-kétszer még az én mamám is sütött nekünk kenyeret, csak hogy lássuk, milyen az az igazi házi kenyér. Voltak vagy három kilósak és annyira, de annyira finomak!

A mai kenyerem ilyen lett, úgy fél kilós. Bruttó időben 3 óra, nettóban fél.

Vajjal a csücskét meg is ettem, hmmm...!

Tükrös lift

Általában nem szeretem a liftekben lévő tükröket. Kivéve, ha a lift mennyezetén van. Az arcomat szoktam benne nézegetni, nagyon előnyös, mert az a kis tokám, ami van, felfelé nézve nem látszódik. 

A hétvégén egy olyan helyen volt a tánchétvége -juj, de jó volt megint :) -, Tapolcán, a Hotel Pelionban, ahol egy időre kigyönyörködhettem magamat a tükörben. Mi több, mások figyelmét is felhívtam erre a kis trükkre :) Csakis a mennyezeti tükörbe bámulva lifteztem és élveztem a látványt :)

Metróajtó

Ma azt vettem észre, hogy a metróajtó felett van egy lámpa, ami csukódáskor pirosan villog. Én ezt még sosem láttam! L-től meg is kérdeztem, hogy mióta van. (Ugye nem tizenpár éve?) Azt mondta, hogy szerinte csak pár éve. Huh, már azt hittem, ennyire bamba vagyok. Mentségemre szóljon, csak ritkán metrózom.

Micsoda este

Színházba mentünk, ez még nem annyira különleges, máskor is szoktunk. Igazából a folytatás sem kivételesen extra, de mégis, olyan jó volt!

A Kőműves Kelement néztük a RaM Colosseumban. Már régóta szemeztem vele, L pedig szívesen eljött velem. Karácsony előtt vettem jegyeket és mondhatom, igazán jó színházi kezdete az évnek. Számomra ez a darab nagyon kedves (már írtam róla), és az, hogy Alföldi Róbert rendezte, csak fokozta az érdeklődést.

Nem éppen könnyed szórakozás, inkább elgondolkodtató. Kortalan darab, a rendezés pedig korunk környezetébe helyezte. Hit, befolyásolhatóság, gyarlóság, mit áldozunk fel a pénz miatt, önmagunk felmentése, hogy adjuk el a lelkünket, bűn és bűnhődés, szeretet.

Hazafelé, a villamosra várva, L kitalálta a honfoglalós játékot. Nagyobb burkoló egységekkel van borítva a megálló, épp egy-egy négyszögben álltunk mindketten. A játék lényege, hogy a lábunkkal a másik körül kellett topogni, de persze csak az egyikkel, mert a másikon álltunk, "védve a várunkat". Mint két kis hülye, vihogtunk. L szerint ő foglalta el előbb az én váramat.

Két megállót a fényvillamossal mentünk. Kívülről csodaszép, rajta a sok-sok kis égő, belülről pedig teljesen retro. Mintha a múzeumból hozták volna ki. Persze belül is fel volt díszítve, amúgy szolidan: a korláton vékonyka zöld girland tekeredett, a tetejéről pedig piros gömbök lógtak. Nagyon élveztem :)

Szóval semmi különleges nem történt az este, de mégis nagyon klassz volt. Szerencsére sok ilyen esténk van.