Kávéház

Tegnap volt némi dolgom a városban, este pedig találkoztunk L-lel és egy barátunkkal. A két dolog közt volt szabad időm, amit nem szerettem volna csámborgással tölteni, így beültem egy kávéházba, a Hadik kávéházba. Amolyan régies, nosztalgikus hely, horgolt terítővel az asztalokon, kényelmes kárpitozott, hajlított bútorokkal. 

Beültem és kértem egy teát. Szép, formás, fehér porcelánkancsóban hozták ki, hozzá illő csészével, citromkinyomóval, mézzel, ezüstösen csillogó tálcán. Az úrinő pedig, azaz én, elővettem a könyvemet (épp akkor vettem ki a könyvtárból), olvastam és közben teáztam. 

Békesség.

Kelkáposzta

Maradt némi virsli, ebből adódott, hogy frankfurti levest főzök. Persze csak nagy, több mint egy kilós példányt tudtam venni kelkáposztából. Így lett frankfurti leves és kelkáposzta főzelék is. A kettő között nem sok különbség van összetételét és ízét tekintve: kelkáp, egy kis krumpli, majoránna, virsli. Ma ez az ebédünk, de még a holnapi is. Viszont legalább finom :)

Betakarítás

Elég nagyképűen hangzik, mert nem lett szakajtónyi terményünk a paradicsomból és paprikából. A paradicsom virágai megsültek, azok a paradicsomok, amik lettek, azok akkor értek be, amikor elutaztunk hosszabb időre. Kb három szemet tudtunk leszedni magunknak, azok finomak voltak.

A paprika nagyobb sikertörténet, de nem túl nagy. Most bent tanyáznak a nappaliban a teraszajtó előtt, hogy szépen lassan beérjenek rajtuk a paprikák. Eddig már kettőt leszedtünk, még van pár darab, ami úgy tűnik, be fog pirosodni. Amit leszedtünk, azokat fellógattuk száradni, hogy aztán mozsárban összetörjük.

Jövőre előbb ültetünk vagy egyből palántát veszünk. 

Mindenesetre a tavaszra készülve ültettem tulipánhagymákat, izgatottan várom, ki fognak-e kelni és mekkora virágot hoznak. :)

Olvasójegy

Beiratkoztam könyvtárba. Olvasni szeretek, de mostanában vannak olyan könyvek, amiket nem feltétlenül vennék meg, viszont elolvasnám. Úgyhogy a Szabó Ervin olvasói tagja lettem.

Az első könyv, amit kivettem, a Zorro. A Banderas-os filmet nemrég néztem meg és nagyon tetszett. Meg még gyerekkoromban a Walt Disney-sorozatban ment vasárnap délutánonként Zorro, na, azt is nagyon bírtam. A könyv tetszik, noha sok köze nincs a filmeknek hozzá, egyelőre.

Kisiskolásként a falunk könyvtárának tagja voltam, nagyon szerettem oda járni. Volt olvasójegy, amit kézzel vezettek, a könyvek borítójának belső oldalán kis fül, benne a könyv adatlapja, jaj, nagyon jó volt. Az is tetszett, ahogy az egészet adminisztrálták, keresték a kartonokat meg minden. Kis könyvtár volt, kevés könyvvel, de engem lenyűgözött.

Hajrá, olvassunk :)

Kis gerilla

A húsbolt tábláján ez volt kiírva: nyúszika. Ez engem, mint minden helyesírási hiba, nagyon zavart. A tábla derékmagasságban volt, krétával írták rá a szöveget, így odamentem és jól letöröltem a hosszú ékezetet. Tegyük jobbá a világot :)

Lyukasztó

Van az a régi típusú lyukasztó a buszokon, villamosokon, az a bedugod-rántasz egyet és ott vannak a kis lyukak a jegyen. A külföldiek, legalábbis a tőlük nyugatabbról érkezők, nem tudnak vele mit kezdeni. L már egyszer mesélte, hogy dugdossák bele a jegyet és várják a hatást, majd amikor semmi nem történik, értetlenül néznek, hogy biztos elromlott.

Ma én is láttam, ahogy nem várták a csodát. Végül odamentem hozzájuk és mondtam, hogy kell használni. És hozzátettem, hogy kicsit régimódi :) Viszont szemmel láthatóan nagyon tetszett nekik a szerkezet. :)

Tejberizs

Ami jázminrizsből nem az igazi. Tudtam én előre, de mivel abból volt otthon egy bontatlan kilós, normál B rizs meg nem, gondoltam, jó lesz... Nem kellett volna, mert kicsit rontott az összhatáson, hogy nem a megfelelő típust használtam. De majd legközelebb nem spórolok a B rizsen :)

Káposztástészta

Pár napja bevillant, de jó lenne egy jó káposztás tészta, amolyan hazai. Ma megcsináltam. Hát, nem gyors vacsora, viszont finom. 

A káposztát már megvettem két napja. A reszelése sok piszkos edénnyel járt, mert először azt a darabolót-szeletelőt-aprítót próbáltam használni, ami L hozománya. De az nem csinált elég apró darabokat, így az én jó öreg (13 éves) aprítómat vettem elő. Pillanatok alatt felszecskázta a káposztát. Besóz, állni hagy, kinyomkod. Cukorból karamellt csinál (frankón összeállt kemény darabokra, így kuka), bele a káposzta, pirítani kezd. Húsz perc múlva még semmi színe. 

Hívom anyut, neki hogy lesz olyan szép barna. Ja, hogy kitartó kavarás mellett! Persze arra is rájöttem, de nem mondtam neki, hogy nem takaréklángon kellene járatni a gázt. Etelt egy óra, mire szép színe lett.

Borsot rá, lehet kifőzni a tésztát. Bolti, fodros nagykocka. Tudom, a házi tésztának nincs párja, de engem valahogy nem nagyon visz rá a lélek. Próbáltam már, de a mozdulatok, a tempó és a végeredmény valahogy nem az, amit mamámnál és anyunál láttam. A "gyakorlat teszi a mestert" mondást ebben az esetben nem teszem magamévá. (Rétessel például szívesen próbálkoztam, egész ügyes vagyok benne. )

Szóval fincsi ebéd lesz holnapra. Nálam a borsos verzió megy, gondolom, L-nél is. Karfiol leves lesz hozzá. A piacon lehetett venni negyed karfiolt is, ami marha jó, mert kettőnkre egy teljes fej túlzás lenne. 

Így telt a délutánom.