Gerendagyakorlat

A minap koncerten voltunk a Kobuci kertben, Bohemian Betyárs-on. Már hetek óta készültem rá, mert nagyon bírom őket. Jó a zene, a srácokból pedig olyan iszonyat energia árad, hogy na... 

Mivel nem nőttem nagyon nagyra, ezúttal a tömeg mögé álltunk a keverőpult mellé, mert egyébként megint csak vállakat láttam volna. Így viszont nagyjából átláttam a színpadot és egész alakosan a srácokat. Pont volt egy deszka keresztben, arra még ráálltam, így további 5 cm magasítást biztosítva magamnak. A tánc lelkes topogás volt, ide-oda riszálással. L időnként megfogott, amikor kibillentem az egyensúlyomból, amúgy elég jól ment a gerendagyakorlat. 

Azon méláztam a koncerten egy rövid ideig, hogy vajon Lajkó Félixnek is olyan izmos karja van, mint a BB hegedűsének? :)

Tuti jó volt a koncert, jövünk máskor is. Meg a zsíros kenyér. 

Újra itthon

Újra itthon vagyunk. A legjobb benne, hogy megint közös takaróval lehet aludni L-lel (hogy én mennyire szeretek vele a nagytakaróval aludni!), és mivel nem vályús az ágy, nem gördülök el mellőle. 

Meg persze az is jó itthon, hogy személyesen lehet a barátokkal beszélni, nem írásban. Hogy van sok-sok zöldség, gyümölcs. Hogy hazamegyünk a családhoz. Hogy van rendes asztalunk. Hogy tolakodnak az emberek a villamoson. Hogy nemsokára színesednek a levelek a fákon. Hogy új kalandok és élmények kezdődnek ősszel. Hogy megpróbálok hagymás növényt ültetni, ha már a paradicsom becsődölt (a paprikák szépek). Hogy..., hogy...

Akár mennyire is jó volt kint és olyan volt, mintha hazamennénk, mégiscsak itt vagyunk otthon.

Forrás: internet

Tej

Külföldön vagyunk, meglátogattuk egyik itt élő magyar ismerőseinket. Evelin itt szinte csak angolul beszél, magyarul csak a barátjával és időnként a családdal. Ennek megfelelően picit nehezebben jöttek neki a szavak. De nagyon helyes volt és persze hamar bele is jött a mesélésbe. Egyszer csak azt mondja, meséljetek, mi van otthon. És mennyibe kerül aaa..., aaa..., tej :)

Jaj, nagyon édes volt :)

Indiánok

Tegnap valahogy szóba került, hogy milyen indián törzsek vannak. A srácok el is kezdtek sorolni párat, bár messze nem jutottak. Ma eszembe jutott, így rákerestem a google-n. Hát, durva, hogy mennyi indián törzs és indián nyelv van. Bár igazából nem kellene meglepődni rajta, mert Kanadától Dél-Amerikáig elég sokan és sokfélék elférnek... Irokéz, sziú, cseroki, mohikán, apacs, pueblo: ezeket én is hallottam már.

Az indiánokkal nem sok gyerekkori élményem van. Nem igazán vonzottak a Winnetou-s könyvek és filmek. 

Viszont tesóm egyszer volt indián egy iskolai farsangon, hát nagyon helyes volt, ahogy a kis szemüvegében állt, tátott szájjal nézett előre, a fején meg csálén állt a fejdísz. 

Indián szökellésben elég jó voltam, vagy legalábbis jónak éreztem magam, noha farnehéz lányka voltam. 

Kicsit nagyobb koromban (értsd főiskola eleje) megtaláltam tesómnak egy régi indiános színezős könyvét. Szinte üres volt, én meg szeretek színezni, hát nekiálltam. Azokat az oldalakat szerettem a legjobban, ahol számozva volt, hogy milyen színű legyen. 

Volt egy Los Andinos kazettám, boliviai (?) indián zenét játszottak, rongyosra hallgattam. Győrben a sétálóutcában hallottam őket középiskolásként és nagyon tetszett. 

Egyszer tesóm hozott nekem külföldről egy inget, az is indiános volt.

Hát, milyen sok indiános emlékem van, ki hitte volna :)