Bruce

Elég rosszul alszom mostanában. Vagyis már hónapok óta. Nehezen alszom el, éjszaka meg felébredek. Mindegy, majd ez is változni fog. 

Ma épp hajnalban ébredtem fel és megrohantak mindenféle gondolatok. Nem megoldandó problémák, hanem mondjuk, hogy felhívom Noémit és megdumáljuk a tánctábort, vagy hogyan lesz átrendezve a lakás, vagy hogy mennyire szerettem hallgatni a Bruce Springsteen cd-emet. 

Nem akármilyen cd az! Az egy dolog, hogy a lemez egyik fele cd, a másik dvd. De szuper jó zenék vannak rajta :) 2006-ban vettem (csak onnan tudom, hogy megnéztem a kiadás évét) hazafelé menet Hajdúszoboszlóról (oda jártam dolgozni). Akkoriban a Nyugatinál lévő Alexandra könyvesbolt éjfélig nyitva volt, úgyhogy simán meg tudtam venni késő este. A Petőfi Rádióban adták az egyik számot a lemezről és annyira megtetszett, hogy nyomban meg kellett vennem. Még az árára is emlékszem, 8700 forint. L most mondaná, hogy ja, cd és dvd vásárlós korszakomban voltam :)

A cd-t sokat hallgattam az autóban, de a videot viszont szerintem még nem láttam. Vagy láttam egyszer, de arra nem emlékszem. Most mindenesetre az megy és imádom :)

Erről a lemezről van szó:

http://eil.com/shop/moreinfo.asp?catalogid=355782

Advent után

Nagyon klassz volt a karácsonyvárásunk. L-nek készítettem adventi naptárat, így minden nap izgis volt. Mert nem ám csokival volt feltöltve a naptár, hanem más, sokkal klasszabb meglepetésekkel. Volt köztük ehető is, de nem sok.

Gyerekkoromban nekem nem volt adventi naptáram (akkor még nem nagyon volt ismert), de később, középiskolában és főiskolán anyu néha vett ablaknyitogatós naptárat. Én azt is nagyon szerettem.

Ezt L-nek úgy csináltam, hogy vettem kis színes borítékokat, amiket feldíszítettem karácsonyi dekortapaszokkal és ráírtam a számokat. A teraszajtóra dekortapaszból csináltam egy kis fenyőformát, és minden kiürült boríték arra került fel. Minden reggel kapott egy borítékot L. 

Ilyenek kerültek bele: kaparós sorsjegy (kétszer, egyik sem nyert), aszalt gyümölcs, téli vers, cerbona, facsavarok, anyacsavarok, ragasztószalag, Aranyásók kártyajáték (Mikuláskor), hosszú szárú zokni, Márai szöveg az ünnepről, pici méz, Dodo-s mini képregény (én rajzoltam le), marcipán szív, összekötős rajz (Rudolf lett belőle), mogyoró, "Kiss me, baby"

csókokkal, házi füstölt sonka, Orion kispárna, mese rólunk két részben, Kellemes karácsonyi ünnepeket feliratos gyerekkori kép rólam (ez volt a 24-i), és egyszer elfurulyáztam a Kiskarácsony, nagykarácsony c. ismert dalt.

Nagyon szerettem a reggeli borítékbontás, és L is. Jó volt így várni a karácsonyt. Nekem legalább olyan öröm volt készülődni, mint L-nek bontogatni :)  

Így néz ki a feldíszített fenyő hátsó fényben:

A kovász kalandja

L tegnap hív a munkahelyéről:

- Hazaértél már? 

- Igen.

- Feltűnt valami? Eltűnt a kovász, véletlenül elhoztam.

A reggel összekészített ebédjétől nem messze volt a kovászos doboz. Már két hete készült, egy-két naponta etettem, ahogy kell, és várta, hogy beteljesítse a sorsát és kenyér legyen belőle. De L véletlenül elvitte. Szerencsére az ebédjét is. Képzelem, hogy meglepődött, amikor kibontotta. Pedig pont aznap szerettem volna belőle kenyeret csinálni. Mindegy, akkor majd este.

A kovász szerencsésen hazaért, kicsit összeesve és hidegen, de azért bátorkodtam felhasználni. Nehezen indult meg a tészta kelése, nem is vártam ki, hanem jól lefolpackozva betettem a hűtőbe és másnap délelőtt fejeztem be. Burgonyás cipók lettek belőle. Szép és finom is.

A legjobban vajjal szeretem a saját kenyereimet, bagettjeimet, kalácsaimat.

Az elmúlt hetek fonott kalács katasztrófája is megfejtődött: ha nem a recept szerint írt mennyiséget használjuk, hanem nagyságrendi, ismétlem, nagyságrendi eltérés van az előírt és a felhasznált vaj tekintetében, abból soha nem lesz kalács. Amikor még régebben a papírról a füzetbe másoltam a receptet (szerencsére a papír is megvan még), a 25 g-t 250 g-nak írtam. És miután kétszer sem sikerült (nem, nem az élesztővel volt a gond) a kalács, gyanút fogtam, hogy a recept a ludas. Elővettem a többi kelt tésztás receptemet, tanulmányozandó az arányokat. Meg az eredeti papírt. Nagy boldogság volt, hogy nem én vagyok a béna. Vagyis én, csak másképp :)

Azóta már csináltam sikeres fonott kalácsot is.

Íme a mai cipóim:

Új ajtódísz

Ezt az ajtódíszt csináltam. Csak annyiban téli, hogy sok benne a fehér :) A rózsaszínek pedig illeszkednek a karácsonyfadíszeink színéhez.

Kis pom-pomokat csináltam és kötöttem rá a koszorúalapra. Szerintem cuki :)

Városnézés

A Moszkva térről kellett eljutnom a Népstadionhoz. Kézenfekvő: felszállni a metróra és odavisz. Ellenben a metró egy szakaszon baleset miatt épp nem járt, pótló busz meg még volt. Ajánlotta egy hölgy, hogy 16-os busszal menjen a Deák térre, onnan már megy a metró.

A 16-os busz megállóját hamar megtaláltam, bent állt egy busz. Elhanyagolható tényezőnek tartottam, hogy 16A volt, gondoltam, jó lesz az. Nos, majdnem :) A busz elindult, majd a Vár túlsó oldalán gyanúsan sokat időzött. Rövidesen kapcsoltam, hogy végállomás-szituáció miatt. Ugyanis a busz ment is vissza a Moszkva térre. Mikor erre rájöttem, vigyorogtam, mint a tejbetök. És újabb 16-os karika helyett átszálltam 4-6-osra, hogy azzal keresztezzem a 2-es metró vonalát. 

A Várat új szemszögből is megnézhettem :)

Szamos és Miki

Ma délelőtt egyik plázában volt dolgom, de még zárva volt az üzlet, ahova mentem, így beültem a Szamosba egy forró csokira. Jól kezdődik és jól is folytatódik, minden szempontból :)

Kihozták a csokit. Nagyon elegánsan, amolyan kávéházi módra. Egy magas porcelán csészében (bögrében? pohárban?) a csokit, sűrű volt és forró, egy pici kancsóban a meleg tejhabos tejet, pici üveg tálkában tetszetős formában a tejszínt, apró pohárban vizet. Közben egy kedves régi barátommal telefonáltam (ő Miki), akivel 6-7 éve csak telefonon tartjuk a kapcsolatot, de évente többször is beszélünk és mindig olyan, mintha előző héten beszéltünk volna utoljára. Úgy indult az ismeretségünk, hogy egy munkahelyen dolgoztunk, más-más telephelyen, időnként telefonáltunk, mert egyeztetni kellett. Aztán egy idő után már nem csak munkáról esett szó. Mikor először találkoztunk személyesen, meglepődtem, mert kb hússzal idősebb nálam :) Ismertségünk barátsággá alakult. Szerintem a 12 év alatt kb tizenötször találkoztunk személyesen, jórészt csak telefon. Ma is jót beszélgettünk :) Viccelődtünk is azon, hogy nem kell erőltetni a személyes találkozást, hátha mindketten kiábrándulunk :) Maradjon meg a sok évvel ezelőtti kép egymásról, amikor fiatalok és karcsúak voltunk :)

A forró csoki pedig isteni volt.

Kilátás vagy belátás

A fitnesz előtt három srác stírölt egy lányt, aki bent a teremben a futópadon gyalogolt. Jó csaj volt, magas, vékony, hosszú barna hajjal. A srácok szerintem még nézegetni akarták, mert ezt a párbeszéd-foszlányt hallottam:

- De hát lát minket.

- Nem lát, le van fóliázva az üveg, nem lát bennünket.

- Biztos? 

- Igen, csak mi látjuk őt.

Srácok, ezt gondoljátok át újra!

(Végül nem álltak meg. Azért huszonpár évesektől ilyen logikai bukfencet már nem várnék :) ) 

Változás

Nem most indult, hanem pár éve. A pénzhez való viszonyom és a pénzügyi tudatosságom változott meg. Korábban könnyedén költöttem mindenféle haszontalanságra: halmoztam a csetreszeket, cukiságokat, dvd-ket, konyhai cuccokat, ruhákat. Persze nem mondhatnám, hogy vásárlás-mániás voltam, mert viszonylag ritkán vásároltam, de olyankor könnyen elcsábultam ennek-annak.

Aztán amikor költöztem ide-oda (volt egy év, amikor 3 költözésem volt), szembesültem azzal, hogy úristen mennyi holmim van. Mindegyik alkalommal komoly szanálást csináltam és változtattam a dolgokhoz való viszonyomat. Mielőtt megveszek valamit, mindegy, hogy tárgy vagy szolgáltatás, kétszer is átgondolom, tényleg kell-e. Legtöbbször a válasz: nem.

Aztán ma megláttam egy tanfolyamot. Cuki sütistálat lehet készíteni (amúgy is vágyom egy szépre), 10.000 forint. Úúú, nagyon szívesen elmennék, marha jó, meg minden. De jött a gondolat-áradat: biztos kell? Megéri? Lehet helyettesíteni? Esetleg megvagyok nélküle? Szóval nem jelentkeztem. Kezdem magam smucignak érezni. L szólt is a múltkor, hogy ebben a nagy pénzügyi tudatosságban - ő is figyel a kiadásaira, és jókat szoktunk nevetni, hogy régen mennyi haszontalanságom volt, de, többek között az ő hatására, mennyire megváltoztam-, szóval szólt a múltkor, hogy ne legyek annyira spúr.

Az viszont jó érzés, hogy végignézve a lakásban, nem látok felesleges dolgokat, vagy legalábbis nem sokat.

A nagy kidobálásoknak meg az lett a vége, hogy fogalmam sincs, hogy a karácsonyi lakásdíszeket is szanáltam, vagy apunál vannak... 

Birs? Ja, nem

Kiderült, L nem is szereti a birsalmát.

Az úgy volt, hogy szülinapon voltunk egy helyen, ahol én úúú, de finom birsszörpöt ittam. Persze megkérdeztem, ki csinálja, mondták, hogy a Halmi Pince Etyeken. Felvettem velük a kapcsolatot, hol lehet szörpöt venni. Sajnos, csak náluk... Mindegy, egyszer majd arra kirándulunk. Vagy élek a felkínált lehetőséggel, hogy összeszervezzünk velük egy pesti találkozást.

Mindenesetre utánanéztem, hogy kell birsszörpöt csinálni, és másfél kiló gyümölcsből csináltam is. Szerintem finom lett. L-t is kínálom mindig, de mondja, nem szereti. Nem szereted? -kérdeztem. Erre ő: szerinted ettem hétvégén otthon a birsalma szószból? (Komolyan, fel sem tűnt.) És mondom, mióta nem szereted? Erre ő, mutatva a térde magasságába: ilyen pici kölyök korom óta. Hát én teljesen kifeküdtem a nevetéstől. Mert persze elviccelte L a helyzetet, ahogy szokta.
Így maradt rám az összes szörp. Szerintem fincsi. Még szeretem a birsalmaszószt is, de a sajtot nem.

Birsalmaszósz, én csináltam