Veteményes

Csuda dolgok történnek a teraszon!

A paradicsom kb 2 hete virágzik. Ma pedig láttam rajta pici zöld paradicsomokat, összesen hármat. Az egyik paprikán pedig virág-kezdemény látható! Micsoda izgalmak! :)

Paradicsomok

Látkép a teraszon

2 hete L szétültette a növények, mert annyira nekiindultak a növésnek. Most meg csak úgy burjánzanak! Délután, ha éppen itthon vagyunk, a napjárás szerint húzogatjuk őket, hogy minél tovább süsse őket a nap. Este kapnak vizet, úgy tűnik, tetszik nekik.

A vérehulló fecskefüvet a a talpamon lévő szemölcs kezelésére tartjuk. Tipikus, nem? :)

Fenyő Miki

De milyen jó koncerten voltam :)

Előzmény: már kiscsikó korom óra szeretnék menni Fenyő Miki koncertre. Még főiskolás koromban áradozott tesóm egyik évfolyamtársa, hogy mennyire szeret Fenyőmikire menni. Utána a rock&roll hangulatot egy utcai Marót Viki és a Novakultúr koncerten tapasztaltam meg. Egy téren zenéltek, én meg, emlékszem, éppen új albérletet néztem a környéken, amikor meghallottam a zenét és mentem utána. Viki teljesen 60as évek szerkóban, nagy hangulat volt. 

Én meg azóta sem voltam koncertem. 

Mígnem L unokatesójával (Peti) szóba került. Hogy ő mennyire szereti Mikit és még sosem volt koncerten, menjünk. Megvettem a jegyeket, visszaszámoltuk a heteket. Egyszer csak Peti üzen, hogy hopp, neki aznap este legénybúcsú meghívása van. Mindegy, elmegyek egyedül... A koncert előtt egy héttel viszont az utcai plakátokon átragasztás: új időpontban lesz a koncert a Margit-sziget árvízi helyreállítása miatt. Hurrá, mégis tud jönni Peti! :)

Forrás: internet

A koncerthez közeledve egyre jobban be voltunk sózva. Főleg Peti, akinek "élete koncertje". Ahogy sétáltunk a Margit-szigeten befelé, egyre az ismételgette, hogy "óriási, óriási". :)

Hangulatosan berendezett színpad, teljesen 60as-70es évek kemping módjára. Színes lampionok, régi autók, lakókocsi, homokozó, napernyő.

Elindult a koncert, Miki bejött. Azaz Miki bá', mert valljuk be, kicsit meg van öregedve. De a hangulaton egyáltalán nem látszott. Olyan koncert kerekedett! Elég hamar felálltunk helyünkről és lementünk a színpad elé, riszáltuk a farunkat és topogtunk némi rockyra nem emlékeztető lépéseket. Ha Iringó látta volna, hááát, nem lenne büszke rám, hogy mi tanultam nála a táborokba  :)  (hmmm, biztos hiányzott L, a megfelelő partner... )

Volt ám csavard fel a szőnyeget és csókkirály! A táncosokat lenyűgözve figyeltük, marha jól nyomták. Kérdeztem is Petit, nincs-e kedve rockyt tanulni. Van :)

A koncert végén természetes volt, hogy ott maradtunk a "művészbejárónál" megvárni, hogy bebocsátást nyerjünk autogram szerzésére. Petiről egy közös kép is készült Miki bá'val. Az első nem sikerült, de a második már igen, türelmesen megvárt Miki bá'. Nem beszélgettünk vele, de jó fejnek tűnt.

Kifelé pedig odamentünk a kedvenc táncosunkhoz. Kérdeztük, mi ez a Jampi Angyalok tánccsoport és hol lehet ilyen rockyt tanulni. A srác profi táncos, akár nála is tanulhatunk. Jaj, de jó lenne!!! Akár ketten is elmegyünk Petivel (L-t nem hozta lázba). 

Forrás: internet

Meséltem Petinek, hogy van Amigo nevű egy rock&roll kocsma. Ott rendszeresen vannak ilyen koncertek, tele van jampival belőtt séróval és hozzá illő ruhával, marha jó. Egyszer voltam ott koncerten, el kellene nézni újra. 

Szóval jól éreztem magam. Most fontolgatjuk a Hotel Mentol musicalt is megnézni Petivel :)

Tánctábor

Megint voltunk tánctáborban, Iringónál. Három nap vidámság, zene és tánc. Barátokkal voltunk ismét, a köztes időben velük bandáztunk: wellness, borozás, gyógybarlang.
Az egyik pasi, akivel az előző táborban ismerkedtünk meg és L ráköszönt a folyosón, először nem tudta hova tenni L-t. Azt mondta, ismerős volt neki, azt hitte, ő a tánctanár :)

A csoportbeosztásban a haladók közé kerültünk. Ezt mi túlzásnak tartottuk, így átkértük magunkat a kezdőkhöz. Részben ugyan azokat tanultuk, mint az előző alkalommal, így nagyon profinak tűntünk. Mi pedig magabiztosnak éreztük magunkat :)

Péntek este borkóstolóra mentünk. Ilyenkor én elég barátkozóvá válok, sikerült is elég hamar új ismertségeket kötni. Vacsit már nem is bírtam enni, mint a szél, mentem aludni, amikor visszaértünk a szállodába.

Annyira belejöttük a táncba, hogy simán lehet, hogy az őszi tanfolyamra beiratkozunk Iringóhoz. 

A táborra egy hétre lagziban voltunk. A tanult lépéssorozatokat is eltáncoltunk, de főleg szabadstílusban nyomtuk :)

Kuszkusz

Kiderült, L nem is annyira szereti a kuszkuszt. Nekem az egyik kedvencem, főleg, ha úgy csinálom meg, hogy majdnem taboulet. Egy libanoni kötődésű kedves ismerősöm csinált egyszer, mikor nála voltam. Igaz, abban sokkal-sokkal több petrezselyem volt, tiszta zöld volt az egész. Az enyémben van elég sok petrezselyem, némi paradicsom, kis citromlé, olívaolaj, de zömmel kuszkusz. Az enyém inkább fehér, az övé pedig zöld.

Na, szóval nekem bejön. Grillezett husi mellé főleg, ez volt az ebédünk egyik nap. Igaz, mondta L a múltkor, hogy neki száraz volt, de gondoltam, pont az az egy eset volt, így nem törődtem vele, csináltam újból. Este kérdeztem, milyen volt az ebéd. Mondta, hogy neki nem annyira jött be. Én: hogyhogy? Ő: mondtam a múltkor is, hogy túl száraz, de szívesen elmondom még párszor. (Mindezt persze nagyon-nagyon kedvesen mondta :))

Úgyhogy le kell állnom a taboulet-kuszkuszról, vagy legalábbis nemannyira szárazra kell csinálni, vagy csak saját örömömre.

Hazaváró lift

A társasházban, ahol lakunk, jó kis lift van. Amikor bejön valaki a lenti bejárati ajtón és a lift a földszinten van, akkor ki is nyílik a liftajtó. Hazavár :)

Lehet, hogy ez megint csak az én naivitásom és máshol is van ilyen, de nekem ez eddig újdonság volt. Viszont örülök neki és szeretem.

Tábor, 4. nap

A tegnap estével kezdem. A felnőttekkel dumáltunk, sztoriztunk, marha jó volt. Kibeszéltük egy kicsit a gyerekeket, meg egymást és önmagunkat. Kísérőnek sör, pálinka, aperol spricc. Pótvacsival, muszájpaprikával, egy kis kacsazsíros kenyérrel. 

Közben Noémi a limonádé tool kit-tel elkészített pár üveg limonádét.

A kispohár, az egy tölcsér

A negyedik nap nehezen indult. Úgy volt, hogy bicajjal megyünk Fonyódra. A bicajt az esti boldogságban találtuk ki, a vonat helyett. Fel is keltettük a gyerekeket fél 7-kor, reggeli, majd végül nem indultunk el, mert felhős lett az ég és esett két csepp eső. Zuhét vártunk, de nem lett. Így vetélkedőt rögtönöztünk, jól is sikerült.

Délután kisütött a nap, mentünk  a strandra. Elég hűvös volt, úgyhogy nem maradtunk sokáig. Éppen csak addig, míg a fürdés után a gyerekek büféztek a zsebpénzükből. Utána tábori röpi és ping-pong, aztán újra fürdés a Balcsiban. Aztán a röpipályán egy homokvár komplexum épült, főleg a nagyok által.

Az étvágyról és a mennyiségekről: reggelente egy karton tej szűkösen elég. Az ebédnél a picik által visszavitt tálcákról lehiénázzuk a húsokat és házi szörpöket, újra kiosztjuk. Igazi menzás kaja van, elég jól fogy. Most este fél11-kor lekváros és májkrémes kenyeret zabáltak, mert majd’ meghaltak az éhségtől. Kis sáskák :)

Nekem ez az utolsó estém, mert új élmények várnak. Remélem, jövök jövőre is. :)

Ja, egyik kissrác mondta, hogy ő a héten még nem mosott fogat, de szerinte a tesói sem, mert nincs fogkeféjük… 
Fegyelmezés: 10-20-30 guggolás vagy egy kör békaügetés a röpipálya körül :)

Fagyi

Gyerekkoromban nem értettem, hogy a felnőttek hogy nem tudnak annyi fagyit megenni, mint amennyit én annak idején meg tudtam volna enni. Persze zokon vettem, hogy kettő, max három gombóc legyen elég.

Most meg? Se jégkrém, se fagyi nem csígat. Idén eddig kétszer fagyiztam: egyszer a nagy jóidő örömére, egyszer pedig társasággal. Mindegyik fagyi feledhető volt... A minijégkrémek tesóméknál azért jól csúsztak egyik hétvégén :)
Aztán arra gondoltam, hogy ezért lehet gyerekkorban nagy a fagyivonzalom, mert csak rövid ideig érhető el és féltve óvnak tőle (megfájdul a torkod, ilyen butaságot...). Így aztán naná, hogy a gyerek ezt akarja.

Tábor, 3. nap

A második nap este egy kis karaoke volt a program. A zenei választék szűk volt, de szobacsoportonként azért előadtak a listáról valamit. Volt olyan csoport, aki számára teljesen ismeretlent, nem is volt köszönőviszonyban egymással a zene és az ének Olvasni tudnak, így legalább a szöveg stimmelt :) A három legnagyobb slágerez volt: Pocsolyába léptem, Repül a bálna, Mennyország tourist. Hogy a 12 évesek fejből tudják az egészet, egészen vicces. 

A legjobb mégis az volt, amikor én nem volt szöveg a dalban, hanem csak ki volt írva, hogy hangszerszóló, és ezt tele torokból éneklik a gyerekek.

A délelőtti program sportvetélkedő volt. Ping-pongozása és röplabdára lehetett feliratkozni, akinek nem volt kedve, az rajzolhatott. A röplabda homokos pályán ment, picik és nagyok is játszottak, ahol kellett, a felnőttek besegítettek. A szabályokat illetően kikönnyítettük a játékot, pl bárhonnan lehetett szerválni. Tényleg ügyesek voltak és hatalmas nevettünk. Miután mindenki lemeccselt, gálameccs gyanánt az „öregek” játszottak a nagyfiúkkal. Marha jó volt, néhány igazán élvezetes menettel.

Délután persze megint strand, zsebpénzköltési lehetőséggel. Befagyiztak és behotdogoztak. Az este viszonylag eseménytelen, egy csúcsprogramot kivéve: két kislány, Domka és Réka, a kis ónodihenrietták, ritmikus sportgimnasztikára illetve szertornára járnak, bemutatták a napközben begyakorolt koreográfiát. Elég durva, amit csinálnak. Domka 6 éve rsg-zik, és  még csak 12 éves.

Holnap vonatos kirándulás lesz Fonyódra.

Most jöttem egy műtétről. A nagydumás Lilla lábát két napja elvágta egy kagyló, most egy mini darab bőrt kellett levágni róla. Fényszegény volt a szoba, így fejlámpával a fejemen vágtam le kisollóval Szépészetileg még igazítottam rajta egyet, majd ragtapasszal fejeztem be. Durva volt… :)

A betadin amúgy fogyócikk.

Tábor, 2. nap

A paprikáknak új felhasználást találtunk: pálinkáspohár. Levágtuk a tetejét és abból ittuk a páleszt. Végül pedig megettük a poharat :) Elmesélve kevésbé vicces, mint megélni.

A második nap is gyorsan telt. Délelőtt röplabda, pingpong és sapkakészítés, kinek mihez volt kedve. Kaptak kis fehér sapkákat, amit rávarrásokkal, szalagokkal és textilfilcekkel díszíthettek. Igazán nagyon helyeseket hoztak össze :)

Ebéd után csendes pihenő, majd szétszedték a házat, olyan hangosak voltak. A fürdéshez ezúttal biciklivel mentünk a partra, úgy 2 km messze. A negyvenvalahány gyerekkel nem egyszerű a vízbe menni, minden felnőttre jut 10 gyerek, közülük egy-egy nagy is segít figyelni rájuk. Amúgy fegyelmezettek, már ha a stégről ugrálást lehet fegyelmezetten csinálni. Fröcskölés, sikítozás, nevetés. Nagyon helyesek.

A zsebpénzből fagyit és vattacukrot vettek, a nagyfiúk pedig meglepetés vízibombákat estére a lányoknak. A tavalyi tábor éjszakai telerajzolásának revansa a fiúktól :) Az uzsonna a reggel készített szendvics, mindenki megcsinálta magának.

A tábor az én személyiségfejlődésemnek is fontos része: elfogadás, türelem, nem rohanunk. Bár szerintem ez már nem tanulás, hanem gyakorlás a részemről. Van egy kislány, jó szót nem tudok rá, ezért körülírom. Kicsit anyátlan, gyámoltalan, kicsit bénácska a biciklin, kicsit elbambulós. Kicsi még. A többiek befogadták, játszanak vele, de ezen túl külön figyelni kell rá. Ezt én vállaltam magamra. Nagyon aranyos :)

A másik kedvencem az egyik Lilla, folyton beszél, de tényleg. Épp most mesélte egy álmát egy kardfogú medvével, aki egy sárga szatyorral jött be a nagymamája házába, és Lilla megkérte, hogy ne harapja meg. 

Eközben otthon: L átültette a paradicsomokat, mert kinőtték a helyüket. Parasztosodás, level3. L hiányzik, közben persze mindkettőnknek jó ez az egy hét külön. Mondta is, hogy minden hónapban kellene ilyen. Én értem és szeretem a humorát, is :)

Tábor, 1. nap

Egy éve vártam ezt a tábort. A tavalyi marha jól sikerült, pedig irtó fárasztó volt. Az idei tábor eléggé másnap ígérkezik: 42 gyerekkel a Balatonon, én önkéntesként veszek részt. Mert élvezem :)

Bicajos tábor, Keszthelyig busszal. Igazi régi Ikarusz, általánosban ilyennel jártunk kirándulni. A felnőtteknek nosztalgia, a gyerekeknek kaland. Csak egy lány hányt, ilyen buszon szinte kötelező valakinek. A légkonditalanság miatt egyszer megálltunk levegőzni, a nagyfiúk (amúgy kiskamaszok), nyomban be is gyűjtöttek pár szöcskét egy tic-tacos dobozba, mondván, jó lesz a lányokat ijesztgetni velük. Persze a kiskamasz nagylányokról van szó :)

Keszthelyen bicajra váltottunk. A csomagokat a kísérőautók hozták, így a gyerekeknek csak egy vizet kellett magukkal hozni. Mindenki felvett egy jólláthatósági mellényt, berendeztük a sort úgy, hogy kisebb gyerekek közé nagyobbak kerüljenek, és elindultunk. Kb 28 km várt ránk, majdnem félúton ebédelési megállással. Nagyjából 2 km-t tettünk meg, amikor egy fiúnak defektje lett (persze Zalánnak, akinek apja mondta reggel, hogy nem kell vinni tartalék belsőt, mert úgysem lesz defekt). A többiekkel türelmesen vártunk az árnyékban a szervizelés alatt, majd folytattuk utunkat. A gyerekek fegyelmezettek voltak, nem csalingáztak, nem hisztiztek, csak tekertek. A legkisebbek 7 évesek voltak.

Az ebédet (rántott hús krumplival) benyomták, mi pedig megígértük nekik, hogy délután csobbanunk a Balcsiban. Ez kellő motivációt adott mindenkinek :)

A tábor Zimmer Feri hangulatú. Bár ez tiszta és a vacsi is finom volt. A gyerekek élvezik.

Lementünk fürdeni a kisstrandra. A gyerekekre előzőleg adtunk színes karszalagot, hogy mi magunk is könnyen megismerjük őket. Fürdőgatyában-ruhában, lenyalt-vizes hajjal nem könnyű azonosítani őket, a karszalag viszont sokat segít. Meg a tábor területén is tudható másoknak, hogy ők ehhez a csoporthoz tartoznak.

A fürdést nagyon élvezték, holnap délután a nagy strandra megyünk.

A táborban a reggelit saját magunk intézzük. A szülőktől azt kérünk, hogy aki tud, küldjön hidegélelem hozzájárulást. Ennek köszönhetően kb 18 kg paprika, 7 kg uborka, 20 üveg lekvár van. Meg friss gyümölcsök, kekszek, májkrémek, szörpök, és még sok minden. A paprikát kínáljuk most mindenhez, reggelire meg lekvárral töltött paprika lesz :) És paprikázunk folyamatosan, mármint beleszőjük a mondatokba :)

A gyerekek rajcsúroznak még, soká lesz ebből alvás :)

Ja, bimbózó szerelem a láthatáron :) Szerencsére a lány apukája is itt van :)

Fejsze

Hónapokkal ezelőtt L látott egy fejszés promóciós videót. Azt mondta, hogy azóta szeretne ilyet. Többször szóba is került, hogy milyen nagyszerű és hűha. Fiskars. Közben a MOL matricagyűjtésében Fiskars termékekhez lehet hozzájutni, többet között egy kisbaltához. De L-nek nem elég, neki X17 kell.

Közeledett a névnapja. Mondtam neki, hogy szívesen veszek neki, szeretné-e. Persze elbizonytalanodott, mert bár kertes házban laknak a rokonaink, mi mégiscsak társasházban lakunk, ahol nem annyira lehet és kell fát hasogatni. Úgyhogy abban maradtunk, hogy nem kéri. Közben írtam a Fiskars képviseletnek, hogy ki lehet-e próbálni a fejszéket, mert az én kedvesemnek nagyon tetszik, csak nem életszerű vennünk. Visszaírtak, hogy nincs ilyen lehetőség.

Aztán L meglátott egy webáruházas hirdetést, hogy jóárasították az X17-et. Így mégis kéri :) 

Megrendeltem, elmentem érte. Klassz, 60 cm- nyele van, aránylag könnyű, jól néz ki. 

Akkor arra gondoltam, hogy ki kellene próbálni. Írtam pár barátomnak, akik kertes házban laknak, hogy van-e hasogatni való fájuk. Az egyiküknek volt, elmentem érte, várta sorsát az a pár hasáb az autóban. 

A névnap napján mondtam L-nek, hogy próbáljuk ki a fejszét. Erre ő: de hát hol, meg hogyan. Erre én: van fa. Teljesen odavolt :) Bár már szürkület volt, lementünk a házak közötti füves területre és széthasogatta a fákat. Én csak röhögtem, mert annyira bizarr volt az egész. 5-6 emeletes újépítésű házak gyűrűjében, fát vágunk :)

Hogy hol tartjuk a fejszét? Nem, nem az ágy mellett. Az autóban sem lehet, mert L azt mondta, hogy ha az autót ellopják, a fejsze is odalesz :)

Nagy becsben lesz tartva. Hétvégén pedig próba-nagyüzemi favágás a szülőknél.

Széjjelhasogatva