Karácsony előestéje

Kis falumban nagyon régóta van karácsonyi műsor, a templomban tartják, mert ott férnek el a legtöbben. Pár éve nem a kisiskolások szerepelnek, hanem közép- és főiskolás ifjak.

A karácsonyt megelőzően járnak próbára, az ünnepen beöltöznek pásztoroknak, három királyoknak, angyaloknak, Máriának és Józsefnek. És a falu előtt előadják a betlehelmi történetet. Az előadást színesíti a helyi énekkar előadása. Tavaly 16 éves fiú zenei kíséret nélkül énekelte a Halleluját, idén kislányok énekeltek karácsonyi dalokat.

Az énekkar legalább 10 éve működik. 4 férfi és úgy 12-14 nő. Nagyon színvonalas előadás, remek dalválasztással, kitűnő zenei kísérettel.

Elismerésem a szervezőknek, a betanító pedagógusoknak és a résztvevőknek. Vagány lányok és fiúk,  akik civilben hipszterek, lázadók, cicababák és kistudósok. A 700 fős kisfalu lakosságát ráhangolták a karácsonyra.

A templom tele volt, még a csillárról is lógtak, ahogy mondani szokták. A templom előtt pedig batyus buli volt házi süteményekkel és forralt borral. Valamiért mi nem maradtunk ott, L-lel és keresztfiammal hazasétáltunk. Kulcsunk viszont nem volt... Kb fél órát ácsorogtunk a terasz alatt. Végül bementünk a kisistállóba a nyuszikhoz. Olyanok voltunk, mint a szent család, az istállóban vártuk a "megváltó"-t. Esetünkben egy kulccsal érkező családtagot :) 

Adventi koszorú

Adventi koszorú készítő "foglalkozáson" voltam. 4en voltunk, csicseregtünk, közben járt a kezünk. 

A többiek nagyon szép adventit csináltak, én valami mást. Tavaszi ajtódísznek mondanám :)

Karácsonyfa

December 5-én a szembe-szomszédnál már feldíszített karácsonyfa van a lakásban. Villognak az égők, olyan 2 m magas a fa. Szép formás, bizonyára mű. Meg hát még nem is árulnak igazit :)

Kíváncsi lennék, milyen indíttatásból van neki már ilyenkor karácsonyfája. Hangolódni az ünnepekre? Vicces esténként az ablakból nézni.

Egy gömbös égősort, ami amúgy nem karácsonyfára való, hanem dekorációs célokra, mi is feltettünk a teraszajtóhoz. Nagyon hangulatos :)

Karácsonyfát nem veszünk. Ha mégis vennénk, kint lakna az erkélyen.

Mikulás

Úgy tűnik, nem csak én gondolom, hogy jó voltam egész évben, hanem a Mikulás is. Reggel a bakancsomban volt mikulás-csomag :) Persze L-ében is... :)

Este még azon kunciztunk, hogy L azt kérdezte, hogy reggel vagy este jön a Mikulás. Mondtam, reggel. Hát, mondta, reggel nem fog jönni, mert nem voltam jó. Én: akkor virgácsot hoz? L: ááá, a Mikulás nem vesztegeti az idejét, nem hoz virgácsot sem. 

Arra gondoltam, hogy hát akkor ő nem készült Mikulásra. Mindenesetre én hajnalban becsempésztem a csokikat a cipőjébe. Meg az enyémbe is egyet :) Mint kiderült, tudta, hogy én vagyok a Mikulás, merthogy felkeltem és nem húztam le a wc-t :) Mi másért kelhettem fel, mint ajándékokat elhelyezni? :)

L átvert, mert reggel az én bakancsomban is voltak dolgok, tőle :) 

Juliskázás

A második juliskázás összességében nem lett túl eredményes, viszont nagyon jól éreztük magunkat. 

A téma a karácsony és karácsonyi díszek volt. Meg hógömb készítés.

Ketten hógömböt csináltunk, a víz-glicerin-csillám elegyet először kikísérleteztük. Egész szépen lebegtek a csillámok, de sokat és gyakran kell rázni, hogy ne csimbókosodjanak össze. Mindenesetre tényleg helyes lett. Az enyémbe egy műanyag tyúk került. 

A szalagos-gyöngyös karácsonyfadíszből egy darabot csináltam, majd esténként még csinálgatok. Akartam még papírangyalt meg képeslapot is csinálni, de nem került rá sor.

Volt, aki tortaalátétből és vékony kartonból szeretett volna angyalt csinálni, de a ragasztó nem akart ebben együttműködni. Piros kitűzőt csinált magának, nagyon tündéri lett. 

Csillával kötöttünk is. Befejeztük a sálat, elkezdtük egy hozzá való sapkát, meg egy új sálat. Az eredményről később még beszámolok.

Jó dolog ez a juliskázás. Az eredmény nem is annyira lényeg, sokkal inkább a hangulat és az együttlét.

L mindeközben fiús estét tartott. :)

Fondant

Nehéz téma a fondant, legalábbis nekem az első nem igazán sikerült. Még kísérleteznem kell. Az úgy volt, hogy Noémi nagyon szép tortát csinált a lányának fondant bevonattal. Erre kedvet kaptam, és gondoltam, én is megpróbálom. Épp közeledett egy családi évforduló, így Sacher torta lett, rózsaszínes bevonattal.

Vagy nem pihent eleget, vagy az arányok nem voltak jók, vagy túl vékony lett a kinyújtás, nem tudom. Mindenesetre szakadt, mint a veszedelem. Végül apró cukor pillangókkal mentettem a menthetőt.

Amúgy finom lett.

Bicikli

Pár éve időnként rám tör, hogy bicajjal fogok járni a városban. Többször nekirugaszkodtam újbicaj-vételnek is, mindegyik alkalommal kinéztem, melyiket venném meg. Persze azóta sincs új bicajom. L-től megkaptam az ő bicaját, mert neki kicsit alacsony, meg amúgy sem használta. Tavasszal és nyár végén sokat jártam vele. Mountain bike, vagyis nem kifejezetten csajos bicaj, ráadásul férfivázas. Csak rugalmas nadrággal használható. 

Szeptember vége óta csak vár... Azóta nem használom. Mert csinosan felöltözve nem praktikus, és ha cuccokkal megyek, akkor sem. Márpedig időnként van nálam angolcucc, vagy laptop, vagy a bevásárlás. 

Vajon azért nem bicajozom, mert valóban nem ez az én utam, vagy azért, mert nem a megfelelő bicajom van? Ha lenne egy igazán csajos, szép bicajom, azzal járnék? Vagy győzedelmeskedne a praktikum? A kényelemre nem fogom, mert sokat járok gyalog. De például szeretek olvasni a buszon-villamoson, szeretek bámészkodni. 

Látok lányokat, akik magassarkúban, szoknyában bicikliznek. Lehet, hogy ez is olyan, mint a puha-meleg köntös, amire vágyom, de közben tudom, hogy nem vagyok olyan lány, aki hazamegy és pizsiben-köntösben kuporodik a kanapén. Jó lenne bicajos csajnak lenni, de én nem vagyok az.

Köntöst sem szeretnék ajándékba kapni. Majd időnként megsimogatok egyet-egyet a megfelelő boltban. Pont ennyire van szükségem belőle. 

Kistücsök

A Kistücsök egy étterem Balatonszemesen. Mostanság az ország tíz legjobb étterme közt tartják számon. Én még 8 évesen voltam ott, vagy 12, ki tudja, mindenesetre akkor még csak egy kommersz étterem volt. 

Vállalati üdülésen voltunk, asszem, akkoriban a Domus-nál dolgozott anyu. A reggeli és a vacsora a Kistücsökben volt. Pazar kontinentális reggelit szolgáltak fel: zsemle, dzsem, turista felvágott és vaj, mindez tányéron szervírozva. :) Gyerekként óriási élmény volt, hogy étteremben eszünk, valószínű, ezért olyan kedvesek ezek az emlékek. Meg a balatoni nyaralás miatt. Apu mindig a Szabad Európa miatt tekergette a rádiót.

A minap egy sajt- és borkóstolón voltunk, ahol a Kistücsök házi sajtjait és hozzá illő borokat kínáltak. A Kistücsök a saját sajtok mellett saját sonka, kolbász és szalámi készítését célozta meg. Az alapanyagot helyi termelőktől szerzik be. A sajthoz például a környékbeli gazdák magyartarka teheneitől származik a tej. A hölgy, aki a sajtokat készíti, elmondta, hogy milyen fontos a megfelelő minőségű alapanyag. Az elkészült terméken ugyanis érezhető, illetve a sajt érlelési folyamatát meghatározza, ha vacak dolgokkal etetik a tehenet, vagy hogy az ellés után nem várják ki a megfelelő időt a tejnél. Mesél olyan érdekes dolgokat, hogy a völgyben vagy a hegyen élő tehénnek más a teje, ezért más lesz a belőle készülő sajt is. 

Mindegyik sajtról elmondta, hogy készül, beszélt a kemény-fél kemény-lágy sajtok készítésének folyamatáról. 

A borok mellett finom házi készítésű lekvárokat is kóstoltunk. A narancsos-borsmentás szilvalekvár volt a kedvencem. 

Forrás: http://www.diningguide.hu

Újra edzés

Újra járok edzeni. Konditerem, futópadon intenzív emelkedőn gyaloglás. Merthogy az a legjobb a fenékre, legalábbis az enyémre. 

Egy éve nagyon belehúztam, heti 4-5 alkalommal jártam, a futópadozás mellett a súlyokat is emelgettem. Egy személyi edző segített, hogy mit, mennyit és hogyan. Nagyon élveztem, és meg is lett a hatása. Hónapokig jártam, mellette okosan étkeztem. De tavasszal abbahagyott a lendület, más lett a fontos. Most viszont megint van egy kis hasam, aminek semmi keresnivalója sincs rajtam. 

Úgyhogy elkezdtem. Élvezem. És mindezt azért írtam le, hogy segítse a kitartásomat :)

Cégfilozófia

A minap egy rendezvényen voltam, a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetsége rendezte. Elismert cégvezetők beszéltek egyenként 30 percben a sikeres vállalkozóvá válásukról. Kettő nagyon megfogott: a Szentkirályi Ásványvíz (Balogh Levente) és a Cserpes Sajtműhely (Cserpes István). A Cserpes-szemléletet már korábban is ismertem és nagyon szimpatikus. A filozófiájukon kívül beszéltek még azokról a szerencsékről és lehetőségekről, melyeket felismerve és kihasználva eljutottak a sikerhez és az elismertséghez.

Az a lényeg, hogy mindketten a terméket, a termékminőséget, ezen keresztül a szolgáltatásminőséget tartják a legfontosabbnak. Persze, a vevő is nagyon fontos, de a vevő megvesz szinte bármit. Ők viszont minőséget adnak. Átmehetnének tömegtermelésbe, és nagyobb volumenben értékesíthető terméket is előállíthatnának, de nem teszik, mert kellő alázattal viseltetnek a termék iránt. 

Büszkék arra, amit csinálnak. Én pedig szeretem. Remélem, még rajtam kívül nagyon sokan. Mármint a tejtermékeket és az ásványvizet.

Reggelire kakaót akartam inni, betértem az útba eső tecsó ekszpresszbe. Csak kakaós ital volt. Persze, hogy nem vettem. Átpörgettem a fejemben, hol van legközelebb Lipóti pékség, mert ott árulnak Cserpes termékeket, hogy máskor oda menjek. 

Szeretnék olyan helyen élni, ahol van egy kupacban olyan zöldséges, hentes, pék és minden hasonló, aki kisboltokban árulja minőségi portékáját. Nem a nagybaniról jönnek az áruk, hanem kistermelőtől. Tudom, vannak ilyen helyek, boltok, de egyelőre még kuriózum, messze kell érte menni és nagyra nyitni a pénztárcát. Mert egyelőre még nem ez az általános.

Átszoktunk, átszoktatódtunk a plázákra, hiperekre, ahol minden van, tömegével. Szemet gyönyörködtetően kipakolva a könyvek, sütik, harisnyák, valóban nehéz ellenállni neki. Megveszünk sok mindent, mert szép, bár nincs rá szükségünk. Nem nézzük az árakat, vagy nézzük, és azért vesszük meg, mert olcsó.

Sok-sok tudatos vásárlót szeretnék! :)

Vegyetek Cserpes joghurtot! 

Kiflióra

A minap kifliórán voltam. Ami igazából főzőtanfolyam volt, a téma: kifli, perec, Ferdinád-kifli. Az elmúlt egy évben számos órán voltam egy bizonyos főzőiskolában, és egy másikban kenyeres órákon.

Egy egyikben tanultam sütiket, kalácsokat, kenyeret, rétest, molekuláris gasztronómiát, macaront, tésztát, chutney-t. Kiváló chef-ektől, cukrásztól. Ötletek, miért-ek, inspirációk. 

A másikban a pékvilágbajnok Tukacs Roland két óráján voltam. Kenyereket, és a már említett kiflit-perecet-csigát tanultam tőle. Kenyeret rendszeresen csinálok otthon, van saját kovászom, amit szépen etetek, hogy gyarapodjon. 

Igaza van Rolandnak, hogy a kenyér készítésben a kézi munka érzése mennyire nagyszerű, így tudsz az elkészült kenyér része lenni. Szeretem a dagasztás részét is, nézni, ahogy kel, és persze az elkészült kenyér illatát. És ízét.

Ahogy L mondta, olyan lehet Rolanddal kenyeret sütni, mint Usain Bolttal futni a Margit-szigeten. :) Hát, tényleg nagyszerű :) Szeretem, ahogy beszél a kenyérről, ahogy hozzányúl az anyaghoz. Szerencsém volt, mert mindkét alkalommal a mellette lévő pultnál tudtam dolgozni, és közvetlen közelben figyelhettem.

Szóval ezúttal ropogós perecet, letekerhető kiflit és fincsi csigát csináltunk. 

Közben beszélgettünk lisztekről, technikákról, pékségekről. 

Megtudtam, hogy van molnár képzés Székesfehérváron és Szegeden. Hajrá, fiatalok, tanuljatok molnárnak! Meg péknek. Meg cukrásznak. Csináljatok sok-sok finomságot, minőségi anyagokból, minőségi módon. Lányok, ti pedig sütögessetek otthon mindenféle finomságot! Ne sajnáljátok rá az időt!

Ebből lesz a fincsi csiga

Perecek sütésre várva

Perecek sózása

Csigák feltekerve, további kelésre várva

Kiflik gombócként

Ezeket már én készítettem

Elkészült a csiga

Az illatot sajnos nem lehet a képhez csatolni

Sütés előtt még kelniük kell

Letekerős kifli

Kedvet kaptatok? :)

Munkába, munkából

Gyalog járok munkába. Praktikus okból: tömegközlekedéssel 2 megálló-átszállás-2 megálló lenne, kerülőúttal. Ugyan ennyi idő alatt gyalog is ott vagyok. Kényelmesen 20 perces út, vagyis a sportértéke elenyésző. 

Az út egy vasúti töltés mellett megy. Eddig a bal oldalon közlekedtem, de rájöttem, hogy a másik oldal szebb. Ugyanis ott egy parkon átvezető úton tudok menni. Egyik reggel ilyen idő volt:

Szóval boldogság. 

Ráadásul ez az út sima, így csinos cipőben is tudok rajta menni. A másikon töredezett a járda és csak nem túl magas sarkúban vagy sportcipőben tudtam rajta menni. Munkahelyen pedig váltócipő. De sportcipőben szoknyával olyan slamposnak éreztem magam. Igen, az is voltam :)

Úgyhogy sokkal-sokkal előnyösebb az új útvonal. Testnek és léleknek is :)

Ja, és attól sem kell tartanom, hogy autók fröcskölik rám a pocsóták vizét.

Kis művészek

Ilyeneket és hasonló ügyességeket csinálnak a gyerekek az iskolában kézműves foglalkozáson. Mindenféle anyaggal dolgoznak, dicséret és köszönet a tanító néniket. 

A fő-kreatív Vera néni, aki még az én oszifőm volt, most meg tesóm gyerekeit tanítja. Mai napig csókolomozom, pedig az a 10-15 év korkülönbség nem olyan sok a mi korunkban :)

Tokaj

Pár hete Tokajban voltunk, Bodrogkeresztúron.Mindszent Havi mulatság volt, a helyi érdekeltségű kézművesek vendéglátásával. 

Társasággal mentünk, a jelentős részük akkor találkozott először, az egyik pár volt a közös kapocs. Nagyszerű, jó hangulatú hétvége kerekedett belőle. Az idő is csodaszép volt, napsütéses, simogató.

Külön érdekessége volt a hétvégének részünkről, hogy a közös kapocs pár közeli barátja a Nobilis Borház borásza, Bárdos Sarolta, és férje, aki közben a Patrícius birtokigazgatója. Így még mélyebb betekintést kaphattunk a borászat rejtelmeibe és a pincékbe.

A péntek este borkóstolóval kezdődött a Nobilisnál. Én eddig azt hittem, nem szeretem a tokaji bort. De, szeretem :) A borkóstoló előtt papírt-ceruzát kértem, hogy jegyzeteljek Okozott némi meglepetést, mivel nem szokványos. Viszont így másnap és harmadnap is könnyebb volt azonosítani az emlékeket :)

A boron túl belebonyolódtunk a vadgesztenye-szelídgesztenye, és szamóca-eper kérdéskörbe. Visszamondani nem tudnám :)

Szombaton borászatról borászatra jártunk. Közben kézműves sajtok, lekvárok, borecet.

Borecetek, balzsamecetek

Ecetsav-baktérium

Pincében

Tokaji halomban

Még nagyobb halomban

A hétvége során olyan kifejezéseket tanultunk, mint másolás-fordítás, botitis, nemesen betöpped a szem.

Megtapasztaltuk, miért olyan formájúak az üvegek (egymásba rakhatóság), mekkora súlyt bírnak el az üvegek a halomra rakás révén. 

Hmmm...

A Patrícius udvarán

Benne a bor

Pulinka úr Kányádi versek előadása közben

A Székely fogadóban

A Székely Fogadóban szálltunk meg. A mulatság keretében Kányádi Sándor est volt, Pulinka úr és felesége, és egy fiatal srác, Kányádi Sándor verseket adtak elő. Utána pedig Pulinka úr a saját kis verseit. Kimondottan jó és szórakoztató este volt, amit a falu kultúrházában tartott táncházban zártunk. 

Roptuk éjszakáig, csuda jó volt! 

L-lel saját díszítő motívumokat építettünk a koreográfiába. 

L egyik instrukciója ez volt: fordul-vissza-helyedre :)

Tokaj vidéke

Aszúsodás

2003-as és 2000-es 4 puttonyos aszúkat kóstoltunk. Hmmm....!

Borok

Pár érdekesség: 

Azért nem váltják vissza a minőségű borok üvegeit, mert a használt üvegek tisztítása, csírátlanítása az új üveggel szemben nem éri meg.

Egy gönci hordó 136 liter. 

A tufában lévő zárvány a lapilli és a vulkáni bomba.

A hordók története nagyon érdekes lehet. Mikor, milyen szőlő került bele, mi lesz belőle. Egy borász fejből tudja a pincéjében lévő hordókról.

Jövőre is jönnénk :)

Parlament

Korábban írtam, hogy végigfényképezem a Parlamentet.

Valami csodás! Szépen kidolgozott épület, neogótikus stílusban. 1885 és 1904 között épült Steindl Imre tervei alapján. A tények például az alábbi linken és ezen elolvashatók.

Sok-sok képet csináltam, nem volt könnyű azt a párat kiválogatni, ami belkerült a bejegyzésbe. Aki teheti, sétálja körbe, zoom-olós fényképezőképpel vagy távcsővel. :)

Koszorúbarkácskodás

Barátnőkkel összejöttünk. Barkácskodni. Ez volt az első alkalom, remélhetőleg egy hagyomány kezdete. 

Csacsogtunk, és közben járt a kezünk. Ősz lévén koszorúkat csináltunk. Mindenki hozta a saját koszorú alapját, a díszítő dolgokat pedig bedobtuk a közösbe. Gesztenyék, bogyók, mogyorók, levelek, fahéj, szalagok, termések, ilyesmi. Ki-ki ízlése szerint díszített. Lettek ajtódíszek és temetőbe szánt koszorúk is. 

Az én koszorúalapjaim fűzfavesszőből készültek, L-lel csináltuk. Az elkészült szépségeket a temetőbe fogom kivinni.

Az ötlet kitalálásakor nagyon lelkes voltam, amikor már közeledett a nap, akkor elbizonytalanodtam, hogy eljönnek-e, milyen lesz. Kicsit aggódtam. De szuper volt, kár volt parázni. Remélem, legközelebb is lejönnek.
L mindeközben csak egy fél órát volt otthon. Véleményezte a koszorúkat, milyen szalag kerüljön vagy ne kerüljön rá. Az enyémet meg lecsoffadt-ozta, de viccesen, nagy-nagy szeretettel, mert nem volt olyan buci a koszorúalap, mint a többieké. De végül szép lett az enyém is :)

A következő alkalommal a karácsonyra készülünk. Vannak már ötletek, hogy mi készüljön! :)

Addigra beszerzek én is egy remek ragasztópisztolyt!

Robotgép

Bice-bóca lett a robotgépem. Az elmúlt hetekben ismét sokszor használtam, és lerokkant. Először csak akadozott, a jobb lába időnként kihagyott. Aztán már egyáltalán nem forgott. Legutóbb már úgy használtam, hogy be sem raktam a jobb kart. Közben a bal lába is elkezdett kihagyni. 

Megért az idő egy új robotgépre. 

Kolbászfesztivál

Békéscsabán kolbászfesztivál volt. 

Barátokkal részt vettünk a szombati kolbásztöltő versenyen, meg persze az utána következő egész napos mulatozásban. A kolbászt nem küldtük be zsűriztetni, mégiscsak 30 cm-s kolbászról volt szó :)

A versenyző csapatok kaptak 10 kg húst és a töltéshez szükséges belet. Az eszközökről, a fűszerezésről és a pálinkáról a csapatoknak kellett gondoskodni. Hmmm, nagyon fincsit hoztunk össze :) Az uzsonnánk a magunk által készített sült kolbász volt.

A fesztivált gazdag program és rendkívül jó szervezés jellemezte. Mindegyik sátorban folyamatos zene szólt, stílusában olyan lagzizenének nevezném. Nótáztunk és táncoltunk, csuhaja!

Aztán volt 3+2 koncert. Bugyi Zoltán, az énekes, hihetetlenül jól tartja magát. Olyan, de olyan lendületes, pörgő koncertet adtak több órán keresztül! 

A programok között volt Magna Cum Laude, Quimby Lajkó Félix és prímások, Charlie, Budapest Bár koncertek, vásár, élelmiszeripari, főleg kolbász kiállítás és vásár, gyerekprogramok. 

Hatalmas sátrakat húztak fel, szerintem az egyik legalább 4000 nm volt, a kisebbik is legalább 1000. Tele sörpadokkal, és végig rend és tisztaság volt. Miközben tömegek áramoltak ide-oda. Fincsi ételeket és italokat lehetett venni, kolbásztól a rétesig minden félét.

Nagggyon jól szervezett, profi fesztivál volt, jövünk jövőre is! :)
Ja, és elhúztál a nótámat, az aligátort. Ami igazából az a nóta, aminek a refrénje az, hogy "a lábamon alig, alig állok". Volt egy tangóharmónikás cigányzenész, neki mondtam, hogy ezt tudja-e. Persze, hogy tudta. L szerint a cigányzenész képző második osztályában tanulják. 500 forintot adtam érte :)

Ui: 

Két nappal később morzsaparti keretében megsütöttük a maradék kolbászt, együtt a csapattal. :)