Rendrakás

Szeretem a rendet. Valójában inkább rend van nálunk, mint tisztaság, merthogy porcicát előbb találni, mint szanaszét heverő és felesleges dolgokat. Figyelünk arra, hogy ne halmozzunk fel mindenfélét, másfél éve lakunk itt, mégis alig növekedett a tárgyaink mennyisége. Köszönhetően a rendszeres szanálásnak. 

A könyvek szűk keresztmetszete a könyvespolc. Már kezdtünk nem elférni rajta, így átválogattam őket és csaknem húsz könyvet fel is tettem a rukkolára (lett is gazdája). A ruháimat 3-4 havonta átnézem, kíméletlenül kiszedem, amit nem hordtam régóta és várhatóan nem is fogok. A nagycsaládos egyesület élvezheti előnyeit. A hivatalos iratokat félévente pörgetem át, ami már nem aktuális, kidobom. A kamránk két polc a konyhában, szóval nem sok. De a forgási sebességet igyekszem magasan tartani, felhasználni, mielőtt lejárna a szavatosság, így csak kis mértékben megy a kukába élelmiszer 

A minap a fényképalbumokat válogattam át. Több száz képet néztem át, a jellegteleneket kidobtam, a maradékból új albumokat csináltam. Gyakorlatilag harmadoltam a fényképek mennyiségét, mégsincs hiányérzetem.

A számítógépen is rendszeresen takarítok. Leiratkozom hírlevelekről, ismerősöket és kedvenceket törlök a facebookon, e-mail-eket rendszerezek és törlök, fényképeket válogatok. Most megint szükségét érzem az átnézésnek.

Hogy minél kevesebb dologtól kelljen megválni, már átgondoltabban veszek meg, gyűjtök be bármit. Valóban szükségem van rá? Valóban most van szükségem rá, nem elég akkor megvenni, amikor az majd kelleni fog?

Ahhoz képest, hogy mennyi mindent felhalmoztam még pár éve is, nagy a változás. Ruhák, fülbevalók, cukiságok, konyhafelszerelés, könyvek, rengeteg mindenem volt. Darabra most már messze sincs annyi, mégis elegendő. Ha meg nem, nem sokból fog tartani beszerezni hirtelenjében. 

Tortatál

Már jó ideje vágytam egy szép tortatálra. Ami üveg, talpas, díszített, de nem giccses, és burája is van. Elképzeltem benne a sütiket, tortákat, bár tortát nem is nagyon szoktam csinálni. 

Két napja van tortatálam. Az IKEA-ban találtam (ár-érték arányban is kitűnő), irtóra tetszik. Egyelőre süti helyett az általam készített kenyér van benne. És várja az első sütijét :)

Palackposta

Vajon merre jár? Már kidobta egy kietlen szakaszon a víz, vagy tán egy olyan helyen, ahol rátalált valaki? Esetleg még úton van? 

Valentin-napon engedtünk a Dunába egy palackpostát. L ötlete volt :) Egy whiskey-s üveg lett a kiválasztott, abba tettünk egy üzenetet. Azt nem is írtuk bele, hogy visszajelzést várunk, mert valójában tényleg nem várunk. Csak az volt a szándékunk, hogy ha valaki megtalálja és kibontja, meglepődjön és örüljön. Rejtély marad a palack sorsa, de miért ne kerülne valaki szerencsés kezébe, nem?

A szuper szendvicsek napja

Kineveztük a csütörtököt Szuper Szendvics Csütörtöknek .

Minden nap készítek L-nek szendvicset, elviszi magával. Igyekszem változatos pékárut venni (néha csinálni), bele változatos felvágottat és zöldséget tenni. Nemrég fincsi-fincsi serrano sonkát vettem és abból készült a szendvics. Már nem is emlékszem, mit tettem mellé, de azt mondta L, hogy igencsak finom volt. És mivel csütörtöki napra esett mindez, kitaláltuk, hogy ezentúl -visszavonásig- csütörtökön mindig különlegesebb szendvicset készítek neki. 

Ma olasz füstölt sonkát (Szalámibolt), aszalt paradicsomot és madárbegy salátát tettem ciabattába. 

Egyszerű hozzávalókkal is fel lehet dobni a reggelit: mustár, majonéz, főtt tojás, salátakeverék, szeletelt alma (hmm, szalámival próbáld ki), reszelt sajt (szerintem már íze van, mintha szeletben lenne). Ha bonyolítani szeretnénk: pesto, tonhalkrém, fűszeres feta, húskenyér (piacon szoktam venni), sült bacon, grillezett sajt.

Már hét elején elkezdek készülni gondolatban a következő extrára :) 

Valentin

Szerintem. 

Bántják sokan a Valentin-napot, de én szeretem. Nem tartjuk, de szeretem. Ellentmondó, hogy nem tartjuk, én viszont szoktam készülni rá. Most is. Az ajándék már elkészült, már oda is adtam (két nappal korábban), minden bizonnyal fogok linzert sütni, amit természetesen szív alakú kiszúróval szaggatok (és sok dió lesz benne, hmmm...). 

Tetszik, hogy tele a város és az internet szívekkel, giccsel és pirossal, bár remélem, nem kapok ilyesmit. Esetleg lesétálunk a cukiba, de ha nem, az sem baj. Ha L-nek nem jut eszébe, majd én kezdeményezem, attól függ, vágyok-e édesre. (Még jó, hogy olvassa ő is a blogot, szóval így simán lehet, hogy ő mondja, hogy menjünk le. Nagyon cseles vagyok.)

Amerikai erőltetett ünnep és miért nem a május elsejét tartjuk, mint a régiek (és sok helyen mostanság is), amikor májusfát állítottak? Mert akkor a lányok ünneplés nélkül maradnának. Ismerjük el, a lányok irányítják a valentinozást. Már jó előre célozgatnak a srácoknak, ők maguk is vesznek valamit, készítenek szív alakú rántottát, szívecskés bugyit vesznek fel, cukiskodnak. A srácok meg talán erre föl délután hoznak egy szál jácintot. A májusfázás a pasiktól kellene induljon, ők adnak, a lányok pedig fogadják. De szemérmes, félénk, közömbös és töketlen pasikkal várhatnak a lányok. Így viszont megünneplik maguk a Szerelmesek napját. A srácok pedig asszisztálnak hozzá.

Szerintem. 

Ez a scrapbook album készült L-nek

Felolvasás

Szeretek felolvasást hallgatni. Talán onnan ered, hogy anyukám nagyon jó meseolvasó volt, tisztán, érthetően olvasott, és a könyveket, meséket is jól válogattuk meg. Az általános iskolában napköziben Samu bácsi szokott mesét olvasni, neki ráadásul nagyon különleges meséi voltak, amiket több részben hallgattunk meg. 

Manapság ritkán van részem ilyenben. Különösebben nem keresem a felolvasó esteket, viszont ritkán jönnek szembe. Egy barátunk járt íróiskolába, az ő félévi felolvasásukra szoktunk elmenni, ahol saját írásaikból osztottak meg részeket. Tegnap ugyan ennek az íróiskolának voltam az első félévi záró felolvasásán. Kicsit esetlen szövegekre számítottam és nagy meglepetés volt, hogy mennyire érett, jól szerkesztett, élvezetes írásokat hoztak. Ilyenkor még inkább megjön a kedvem az íráshoz, amellett hogy rájövök, én nem tudok olyan jól írni, mint szeretnék...

Két emlék még beugrott. Középiskola-főiskola környékén nyaranta hallgattam a Petőfi rádión azt a felolvasós műsort, ami dél előtt volt kicsivel, úgy fél órás, nagyon szerettem. Valahogy akkor érezhettem meg, hogy anyuék mit szerettek annyira a Szabó családon. Amikor nem illett zajongani, mosogatni, pakolni, nehogy lemaradjanak arról, mit mond a szomszéd Évikéje.
Hosszú magányos autózásokkal pedig meghallgattam néhány hangoskönyvet, Tüskevár, Sörgyári capriccio, Bridget Jones, mesék. De jó is volt!

Borsószem kisasszony vagy G.I Jane

Hol találjuk meg a köztes utat Borsószem kisasszony és G. I. Jane között? A választ egyelőre nem tudom, de keresem. Jane az egónk miatt hatalmasodik el rajtunk vagy tényleg annyira kemények vagyunk? Azt gondolom, sokszor az ego visz bennünket erre az útra. 

Napok óta elemzem magam, hogy tényleg ennyire jól vagyok, vagy nem veszem észre testem "helló, lassíts" jeleit, vagy mivel jól akarok lenni, nem veszek róluk tudomást. Remélem, hogy az első. Mindenesetre most lassítok és visszafogom magam. Nem cipelek haza téglákat, nem a győzelemért sportolok, csak a sportért és többet pihenek. Isti-bizi. De azért nyafka sem leszek.

Ui: a belvárosban volt dolgom, épp építkezés volt. Egy platós kocsira egy halom címeres tégla volt felpakolva szép rendben. A munkásoktól kértem kettőt, hogy meg tudjam lepi vele két téglagyűjtő barátomat. Otthon lemértem, egy tégla 3.7 kg. Nem vicceltek ezek a régiek. L szerint már nem kellene ilyen súlyokat cipelnem. G. I. Jane...

Asztal

Van egy remek asztalunk. Háromféle méretben állítható: kerek, ovális egy toldóval, ovális két toldóval. Épp mire kell, úgy bővítjük.

Sok szerepben tetszeleg: az étkezések helye, dolgozótér, hobbiasztal. Csúnya módon a laptopot rendszerint ott hagyom az egyik végén, szóval nincs mindig lepakolva, de kupit legalább nem hagyok rajta. Úgyszólván mindig rend van rajta.

Vettem rá egy fehér viaszosvászon terítőt, sima egyszínű. Elégedett voltam vele, mert könnyen tisztán tartható és gondoltam, elég jól néz ki. De L-nek nem tetszett. Mondtam neki, hogy elsőre szokatlan, de pár hét, és megszokja. Hát nem :) De kitalálta, hogy legyen az a vendégkönyvünk. Így ha vendégek jönnek, egy alkoholos filccel kedves szavakat írnak rá. Szépen gyűlnek az írások, ami azért is jó, mert ránézve visszaidézni az adott este hangulatát. Szeretem.