Pizsama

Kinek-kinek ízlése, hogy miben alszik. Nálam a praktikum a szempont, pedig időnként van vágyódásom csini pizsire. De ahogy nem vagyok köntösös lány, úgy pizsis sem. Én nem "viselem" a pizsit, hanem alszom valamiben, és mivel alszom abban a valamiben, pizsinek hívom. Télen-nyáron egy pántos trikó. Hideg éjszakai sátrazáskor felöltözök mackóba, hosszúujjúba és arra veszem a trikót.

De vajon mi történne, ha éjszaka idegenek szeme elé kell kerülnöm? Mondjuk tűz van és ki kell szaladni az utcára? Vagy bekopog a szomszéd, hogy bocsi, de épp eláztatja a fürdőnket felülről? Kis trikóban nyitok ajtót és szaladok? Szerintem igen... :) 

Egyszer hallottam egy kis történetet egy idős néniről. Azért kell mindig gondosan felöltözni alul-felül, látható-láthatatlan helyeken, mert akármi történhet, mondjuk elüt az autó és kórházban köt ki. Nehogy már játszós fehérnemű legyen rajta. :) Ezt részben magamévá tettem, legalábbis a nappali öltözéket tekintve :)

Klasszikus

Méltatlanul kevés klasszikus, ha úgy tetszik komolyzenét hallgatunk. 

Az előző munkahelyemen egy kedves kolléga révén több évig jártam egy szervergyártó újévi koncertjére, nagyon szerettem. Azóta évente kb  fél-egy alkalommal jutok el komolyzenei koncertre. Pedig igény lenne rá :)

Általános iskolásként az akkori történelemtanárunk szervezett operalátogatást. Falusi gyerekként ünneplő ruhát a vasárnapi templom miatt vettünk fel (számos ruhám volt, ami ünneplő volt és kizárólag misén volt rajtam, aztán kinőttem), kevésbé ünnepit, ha a városba mentünk. Az Opera pedig, volt, hogy új blúzt is kaptam! Kirándulóbusszal mentünk, a kakasülőn ültünk és nagyon élveztem. Hol operát, hogy balettet néztünk. Később elmentem párszor balettra, volt, hogy egyedül. Szép zene, szép kosztümök, szép környezet. És a büfében perec.

Még középiskolában ismertem meg és szerettem bele egyből a Carmina Burana-ba. Hát az valami szuper! Kazettáról hallgattam, rongyosra.

Közel lakunk a MÜPA-hoz, L-lel voltunk egyszer vagy kétszer komolyzenén is. Gyakrabban kellene menni... Jön az új szezon, érted...? :)

Pirosodik...

... a paradicsom! Az elmúlt két hétben a nagy melegben megsültek a levelei és virágai, így újabb termések nem lesznek, csak az a kb 14, ami már megvan. Már régóta várjuk, hogy beérjenek és lám, az egyik már narancssárga! A balkonparadicsomon apró termések vannak, kicsit megsültek azok is, de már ott is színesedik egy szem.

Van már egy paprika is. A paprikák növényileg jól állnak, zöldek és sok az új virág is. Bizakodunk, hogy paprikaszüretünk lesz :)

Naná, hogy pont most utazunk el pár napra. A bébiszitterünk fog rájuk nézni, akihez pici korukban is elvittük őket hétvégézni. Az első zöld hajtások nála jöttek ki, az első beérést is ő fogja látni :)

Ja, ki vannak a paradicsomok karózva, egy kiszuperált görgős ruhafogas van odaállítva és ahhoz kötöttük felfelé a szárakat. Tiszta kreatív :)

Fodrász túlzott lelkesedéssel

Van egy kedvenc helyem, ahova fodrászhoz szoktam menni. Francia vágási technikával dolgoznak (Dessange), ami nekem nagyon bejön, mert sokáig jó marad a hajam tőle. Véletlenül kerültem oda: az irodaházban, ahol korábban dolgoztam, van egy szalonjuk és hajmodellt kerestek. Bár még nem voltam sosem ilyen helyzetben, elmentem. Azóta hozzájuk járok, vagy modellként vagy fizetővendégként.

Ma is voltam Egy olyan lány nyírt, akinél eddig még nem voltam. Eddig két csajszinál voltam, egyikük már nem dolgozik ott, a másiknak viszont nem volt szabad időpontja. Így kerültem Csillához. 

Annyira lelkes volt! Hogy milyen jó vágni a hajamat, meg milyen jó borzolni, meg szárítani, és egész estig tudná fújkodni a szárítóval. Nagyon helyes volt :)

Amúgy szerintem tényleg jó frizurát nyírt :)

Sziget

Mármint Sziget-fesztiválozás :)

Kint voltunk a nulladik napon a Szigeten, elsősorban a Quimby miatt. Nagy kedvenc, meg kíváncsiak voltunk, milyen lesz a Csodaország. Bevallom, nekem nem jött át a csodaország érzés, de a koncertet nagyon élveztem. Együtténeklés, ritmusra topogás, óriási! :) A legjobban azt szeretem, amikor L énekli a dalokat. Kicsit felszegi a fejét, tele torokból énekel és egy kis huncut mosoly figyel a szája sarkában. Már akkor beleszerettem ebbe az énjébe, mikor még nem voltunk együtt, de már jártunk együtt koncertekre :)
A koncert után vegyültünk, barátokkal szórakoztunk, fröccsöztünk. És Alice-szal, az indonéz lánnyal fényképezkedtünk, aki a Most múlik pontosan-t énekelte. :)
Az utolsó Sziget-napra a Zaz miatt mentünk ki. Én nem ismertem, de L igen. Egy francia együttes, jazz-t játszanak. Valami szuper koncert volt! A tömeg énekelt, táncolt, őrjöngött. Nekem ők voltak a csúcs az idei Szigeten.

Többször elgondolkodtam, vajon a tömeg közepén kell-e lennem (bármilyen koncerten), mert csak mások vállát látom. Nem vagyok pici (162 cm), csak nem nőttem magasra :) Mindegyik koncerten főleg a kivetítőt néztem, mert a színpadot csak elvétve, két tarkó közt felbukkanva láttam... L persze mindent lát, mert ő magas :)

Szeretem a fesztiválhangulatot. Mintha mindenki szabadabb lenne, oldottabb, barátkozóbb. Jó zenék és hangulat, órákon át ide-oda bolyongás, ismerkedés, tinci-tánci. Persze, tömeg és por, de akkor mi van?!

Jövünk jövőre is!

Péklapát

Tegnap egy srác, olyan 30 körüli, egy péklapáttal utazott a villamoson. Tipikus :)

Null kilométeres volt a péklapát, akkor vehette. Szerettem volna megkérdezni tőle, hogy hol fog sütni vele, de épp odébb ment, mert átadta helyét egy bácsinak. 

Biztos fincsi kenyereket fog látni a lapát, hajrá! :)

Festőhétvége

Két éve jobbagyféltekés rajzoláson voltam, irtóra élveztem és szerintem ügyes is voltam. Igaz, azóta se rajzoltam. Pár hónapja viszont a színes festéshez jött meg a kedvem. Nagyon tetszik a vízalapú festékekkel elérhető légiesség, áttetszőség. Az Elmetágító műhely, ahol anno rajzolni voltam, rendszeresen indít pasztell, akril és akvarell tanfolyamot is. A legközelebbi akvarellre be is iratkoztam. 

Két napos tanfolyam, ez alatt 7 képet csináltunk Volt képzeletbeli virágcsokor, modellről gyümölcsök, kép alapján pedig pipacsok, móló, fás tájkép és egy állat. A fotóról való festés teljesen bevett gyakorlat. Szóval a témakeresés alapvetően egy tetszetős kép kiválasztása. Pár művészeti oldalra fel vagyok iratkozva a facebookon, ott nagyon jókat szoktam kapni, szerintem pont azok hozták meg a kedvemet és témaválasztásnak is klassz lesz.

L-nek készítettem egy meglepetést. 

Kedvenc állata a szurikáta. Az első napon már szóba került, hogy másnap állatot is fogunk festeni, így elvittem magammal a szurikátás dvd borítóját és annak a képkeretnek a paszpartuját, amibe az elkészült képet szántam. Így megfelelő méretű képet készítettem. Otthon beletettem a keretbe és tátáám! meglepetés! Jaj, nagyon örült neki :)

Így nézett ki a műhelyasztalon:

Most a polcunk dísze. Olyan, mintha modellt áll volna Szuri :)

Asszem, többet fogok festeni, mint amennyit az elmúlt években rajzoltam...

Megmentette

Majdnem kinyírtam az összes veteményest, de L megmentette őket.

Az úgy volt, hogy hétvégére hazamentünk. Hogy ne maradjanak szomjan, gondoltam, petpalackos öntözést kapnak. Szereztem másfél literes flakonokat, feltöltöttem vízzel. Kupakjuk nem volt, így parafadugóval zártam le. Tűvel 3 pici lyukat tettem rájuk az internet útmutatása alapján. Belocsoltam a növényeket, majd beledugtam földbe a flakonokat. Aztán jött a megvilágosodás: teszek apró lyukat a tetejére is.Térültem-fordultam, aztán egyszer csak hej, folyik a víz! Pikk-pakk kifolyt az összes víz, bele a földbe... Amelyik bödönnek volt lyuk az alján, abból kezdett kifolyni.

Újratervezés. 

Lementem a szelektív kukához újabb palackokért, kupakkal. Most kizárólag a kupakot szúrtam át. Nem is mertem teleengedni vízzel, csak félig, így dugtam újra a földbe és magukra hagytam őket. Csak remélni mertem, hogy nem lesz bajuk hétvégén.

Hát, kicsit kókadoztak, mire két nap múlva hazajöttünk. Diagnózis: túlöntözés.

L vigyázott rájuk egész héten, már jól vannak. Új paradicsomok is vannak, a paprikán pedig határozattan látszódnak a virágkezdemények. 

:)