2014. szeptember 18., csütörtök

Koncert

Tegnap Szabó Balázs Bandája koncerten voltunk a MUPA-ban.  A könnyűzenei MUPA koncertekben mindig van egy plusz a szimfonikus zenészek által, ami egy tökéletes akusztikai környezetben különösen erőteljesen hat. Szeretem Szabó Balázst, a dalok hangulata, hangzása, a szövegek költőisége magával ragad.
A tegnapi koncert Radnóti Miklós verseiből állt, néhány saját szövegű számmal. Elmerültem a zenében, felkapott, lebegtem, könnyedén letett, majd újra felkapott. Igazi szárnyalás volt. Megborzongtam. A gondolataim néha elkalandoztak és visszatértek.  Feltöltött, boldogságot szerzett.

És a körítés?. Kézen fogva, sietség nélkül sétálunk L-lel a langyos estében a buszmegállóhoz. Mivel korán értünk a MUPA-ba, egy csendes sarokban beszélgettünk. És összebújtunk. Olyan volt, mint egy igazi randi :)

2014. szeptember 10., szerda

Borítókép

Van ez a remek találmány, a Facebook. Remek, ha valaki ésszel használja.

Ismerősökkel való kapcsolattartáson kívül arra használom, hogy blogokra, szervezetekre, helyre, programokra, alkotókra, stb. iratkoztam fel, ezen kívül jó néhány csoporthoz csatlakoztam. Baráti csoportok, kötő-horgoló klubok, babahordozás, településhez kapcsolódók, scrapbook témák és egyéb hobbi csoportok. Az egyik első, amihez csatlakoztam, az Akik szeretnek kenyeret sütni csoport volt. Limara blogjáról már korábban is hallottam (www.limara.hu), részt vettem kenyérsütős tanfolyamokon, és itthon próbálkozom a kelt tésztákon kívül kenyérsütéssel is. Anyu is nagy kelt-tészta sütő, meg anyai nagymamám is az volt, mondhatni, családi szokás.

Ez a csoport valami csoda! Aki süt valamit, felteszi a képet, esetleg receptet is, és a többi tagok tetszikelik. Lehet kérdezni bármilyen kelt tésztás vagy kenyeres témában, biztos, hogy hamar érkezik válasz. Limara is aktív a csoportban (egyébként ő hozta létre a csoportot és ő az egyik admin). Én is többször kérdeztem, mindig volt segítség. És ha valami nem sikerül, a sok ismeretlen biztat, nagyon aranyosak. 

Amikor megjelent a közelmúltban Limara könyve, nem vártam meg, míg valakitől megkérhetem ajándékba, hanem megvettem. Az első alkalommal dedikáltattam is. És úgy határoztam, ez lesz az első szakácskönyv, amit tényleg végigsütök. Nem sorban, hanem össze-vissza. Hetvenkét recept, eddig hatot csináltam meg, a megsütöttekről beszámolok a csoportban, lehetőleg képpel. Nem mindegyik sikerült tökéletesre, például a jól bevált fehér kenyér túlkelt és összeesett. Az íze jó lett, nagyon is, csak nem lett magas, levegős. Mindenesetre büszke voltam rá. 


Amiben úgy tűnik, jobb vagyok, azok a kelt tészták. A fahéjas fonott koszorút reggel csináltam meg egy szombati napon. Kitűnő dolog friss, meleg, házi péksüteményt reggelizni! És nem csak finom lett, hanem szép is. Olyannyira ,hogy az adminok érdemesnek találták arra, hogy egy fél napra borítókép legyen. 
Mert ez is klassz a csoportban, hogy a kis háziasszonyok sütéseiből lesz a borítókép, amit az adminok cserélnek naponta, kétnaponta, ahogy adódik. És nagyon jó érzés egy több mint 16.000 taggal bíró csoport borítóképének lenni :)




Állítom, vannak olyan asszonyok, akik nem nagy netezők és számítógép használók, de ezt a csoportot aktívan látogatják. Büszkén teszik fel sütéseiket.
És azért is klassz a csoport, mert itt tényleges megsült finomságok kerülnek fel, nem pedig de-jó-lenne-megsütni receptek.
És nincs versengés, csak biztatás és dicséret. 

Nagyon jó a légkör, szeretem.