Bírom a gyerekorvosunkat. Ötvenes férfi. Kicsit nyers, kicsit távolságtartó, nem negédes a gyerekekkel. És tapasztaltam, hogy érti a humort. Örülök, hogy ilyen.
És szerintem sármos is. Mindenesetre dokiként tekintettem rá, eddig.
Mígnem tegnap történt, ami történt. Napközben hívtam, nem vette fel, visszahívott, nem vettem fel, újra hívtam, beszéltünk. Megbeszéltük, amit kellett. Délután sms-t kaptam tőle, benne kockák - az én hagyományos telefonom nem tudta értelmezni azt, amit ő a modern telefonjáról küldött. Nemsokára hív. Kettőt szokott csörgetni, majd leteszi, a szülő pedig visszahívja. (Teljesen OK.) De már háromnál tartott, így felvettem.
Ő: kapott tőlem nemrég egy sms-t, de nem Önnek akartam küldeni. Nehogy gond legyen belőle otthon, törölje ki.
Én: oh, igen, de értelmezhetetlen volt, mert gombos telefonom van.
Ő: igen? Nem baj, azért törölje ki.
Ezek után persze, hogy kíváncsi voltam, mi lehet benne. Este továbbküldtem L-nek, hátha megfejtjük. Sikerült is: masni-száj-masni-száj-masni-száj. Ugye, a feleségednek küldted, doki?
Most már a dokin túl is látom ezt a férfit :) Érzelmei vannak. Magánélete. Élete.
Tetszik a gondolat.