Piskóta

Még sosem csináltam. Úgy látszik, ez egy ilyen hét: először a máglyarakás, most meg a piskóta. Nemrég vendégségben ettem piskótatekercset, annyira elkapott a nosztalgia, hogy ez lett belőle :)

Pirosgyümölcs lekvár került bele, kétféle, mert mindkettő meg volt bontva. Egyik felébe málna, másikba eper. Hmmm, fincsi :)

Ja, és persze rém egyszerű, bár ezt tudtam róla. Máskor is csinálok. Nem kell mindig a nagyzolás kenyérrel, kaláccsal, croissant-tal, sütőtök tortával, lehet egyszerűt is sütni :)

Valóság

Az elmúlt napok egyik film- és egy könyvélménye kapcsán gondolkodtam el azon, vajon mi az igazi valóság. Mármint az objektív valóság, nem pedig az, amit annak szeretnénk tudni. 

Hajlamosak vagyunk idealizálni magunkat és környezetünket, ezáltal nem venni tudomást hibákról, gyengeségekről. Megmagyarázzuk valamivel, feloldozást adunk, mert mennyivel jobb a szebb valóságban hinni, és azt bebeszélni magunknak, hogy nem is úgy van az.

A film a Banks úr megmentése volt. Két szálon megy a történet. Ez egyikben Walt Disney húsz éve próbálkozik a Csudálatos Mary írójától, P.L Travers-től, az angol öreglánytól megszerezni a filmesítési jogokat, aki végül kötélnek áll, de feltételekkel. Ki játszhat benne, nem lehet benne piros, nem lehet benne animáció stb. Ezzel párhuzamosan az írónő gyerekkora, ami fokozatosan világossá teszi gondolkodását, tetteit. Idealizálja az apját, a könyv gyerekkori emlékek és élmények, apjával megélt kalandok és álmodozások sorára utal vissza. Persze tele van hollywoodi túlzásokkal a film, sok helyen nem is hiteles az írónő életét tekintve, mégis elgondolkodtató. Hiszünk valamiben, mert hinni akarunk benne, mert az elviselhetőbb, mint a valóság. Áltatjuk magunkat vagy másokat, legyen szó plusz kilókról (nem is szűk ez a nadrág), kapcsolatokról (nem is olyan rossz ember), szenvedélybetegségről (nem is iszik sokat). Vagy mások felé elferdítjük az igazságot, ha már nem szeretnek bennünket, ha már nem felelünk meg. És ezen kívül szeretjük azt hallani magunkról, hogy szegény te. 

Csak ezt akartam mondani.

Máglyarakás

Eddig még sose csináltam. Sőt, bár szemeztem vele jó párszor menzákon, étlapokon, de még nem is ettem. Úgy van, egyszer sem. 

Egy ideje viszont rajta van a mit-főzzek listámon. L-t tegnap fel is hívtam, szereti-e, mert akkor az lesz a mai ebéd. Szereti. Megcsináltam. Dupla vajas kifliből, bőven szórva mazsolával és darált dióval, a tojásfehérjét saját málnalekvárral ízesítve. Nagyon finom lett! Mostantól gyakrabban csinálok, nem tart sokáig és ízletes. Akár még vendégeknek is jöhet.

Nyami.

Hétvégi élmények

A hétvége különösen élvezetes és élményekkel teli volt. Csodás tavaszi nap volt, szabadban szerettük volna tölteni, amennyire lehet.

Szombaton, megünnepelendő a közelgő szülinapomat, a Sarki Fűszeresnél villásreggeliztünk. Mondhatni ebédre ettünk reggelit :) Ez az egyik kedvenc helyünk, bár még nem sokszor voltunk. Nem is tudom felidézni, honnan és mikortól ismerem a helyet, de már évek óta. És bár mindig vonzott, L nélkül sem sokat voltam ott. Egy baráti pár a közelben lakik, velük voltunk. Érkezésünkkor tele volt (csak néhány férőhely van), így várakozás gyanánt sétáltunk egyet a Szent István parkban. Fel is szabadult egy nagyobb asztal, letelepedtünk, rendeltünk. Mivel farkas éhes voltam, gyorsan kértem egy croissant-ot, azzal ki tudom várni, míg elkészül a bacon-egg szendvics. Hozzá koffeinmentes cafe latte. Hmmm, mennyei tejhabbal hozták, és a croissant, pont, amilyennek lennie kell. A szendvicshez friss salátát is felszolgáltak, igazán kiadós reggeli lett. A többiek fogyasztását meg sem osztom, csak annyit, hogy mindenki maradéktalanul elégedett volt. 

A hely számomra egy fogalom. Igazi vendéglátás. Ajánlom ezt a cikket elolvasni és ha lehetőségetek van, ellátogatni. 

Kis séta után hazamentünk L-lel, mert kicsit elfáradtam. Nem alszom jól mostanában, igénylem a délutáni egy-másfél órás alvást. Este még sétáltunk (elmentünk vacsizni egy kínaiba, mert hetek óta kívántam), majd otthon mozi.

Vasárnap is napos idő köszöntött ránk. Délelőtt itthon bíbelődtünk, ebédet főztem, L átszaladt egy ismerőshöz, majd virággal és sütivel tért haza. A szülinap az mégiscsak szülinap! 

Rég terveztük, hogy hajózunk a BKV hajójáratával, fel is mentünk egészen a Római fürdőig. A várost új szemszögből nézhettük, belestünk a hatalmas hajókra, rácsodálkoztunk a Duna-parti épületekre, amiket eddig csak a járdáról láttunk.
A Rómaira a szép idő sokakat kicsalogatott, tele volt a sétány. Léptem-nyomon gyerekesek, biciklisek, sétáló emberek, a hekkbüfék terasza csurig. Mi csak sétáltunk, végül egészen a HÉV-ig. Meglepően nem volt közel. Egyet még metróztunk az új négyessel, nekem ez volt az első és tetszett. Hazaérve persze megint kis alvás, hétköznap is bevezethetnénk ezt a szokást. 

Nem ez volt az első szülinap vagy névnap, amikor nem vettünk semmit a másiknak, hanem az élmény volt az ajándék. Egyébként is figyelünk egymásra, sok közös programunk van, mégis ez adja a legnagyobb örömöt. Mindenkor. Az egymásra figyelés és a közös idő.

És ahogy L mondja, a születésnap nem más, mint hogy egy nappal idősebbek lettünk. 

És azt is megtudtam L-től a hétvégén, hogy a Műegyetem R, T, H és E épülete honnan kapta nevét. Rákosival a Tudásért, Haladásért Előre. 

Álommanó

Vagyis nem por, mert folyékony. De a rendeltetése ugyan az.

Elég régóta nehezen alszom el. Míg L három másodperc alatt képes elaludni, én forgolódom fél órát, egy órát, mikor hogy. Bárányokat még nem számoltam, de próbálkoztam már a légzésre figyeléssel és a lazulással. Hasztalan.

Ajánlottak egy Mesélő hold nevű aromaterápiás olajat. Egy csepp a csuklóra, csukló az arc közelébe és jön az álom. Működik! Bár amikor éjszaka felébredek (hív a természet...), ismét nem tudok elaludni. De ilyenkor újracsöppentek, szagolok és alszom. 

Álommanó csepp :)

Félreértés

A minap azt a kérdést intézte hozzám L, hogy tudom-e, hogy a Walt Disney-s Micimackó sorozatban (ami vasárnaponként ment fiatalkorunkban) mit énekeltek, mert bizony ő úgy értette, "stitübli fickó". Eldalolászta az ominózus részletet, és mi tagadás, csak megerősíteni tudtam, hogy igen, azt éneklik, hogy "stitübli". 

Kérdezzük meg google-t. Ki is adta, hogy félreértett szövegről van szó, mert igazából azt mondják, hogy "s ti többi fickó". Pedig a mi verziónk mennyivel jobban hangzik :)

Forrás: http://joyhog.com/wp-content/uploads/2013/10/winnie-the-pooh-pictures_1024x768_22283.jpg