Bruce

Elég rosszul alszom mostanában. Vagyis már hónapok óta. Nehezen alszom el, éjszaka meg felébredek. Mindegy, majd ez is változni fog. 

Ma épp hajnalban ébredtem fel és megrohantak mindenféle gondolatok. Nem megoldandó problémák, hanem mondjuk, hogy felhívom Noémit és megdumáljuk a tánctábort, vagy hogyan lesz átrendezve a lakás, vagy hogy mennyire szerettem hallgatni a Bruce Springsteen cd-emet. 

Nem akármilyen cd az! Az egy dolog, hogy a lemez egyik fele cd, a másik dvd. De szuper jó zenék vannak rajta :) 2006-ban vettem (csak onnan tudom, hogy megnéztem a kiadás évét) hazafelé menet Hajdúszoboszlóról (oda jártam dolgozni). Akkoriban a Nyugatinál lévő Alexandra könyvesbolt éjfélig nyitva volt, úgyhogy simán meg tudtam venni késő este. A Petőfi Rádióban adták az egyik számot a lemezről és annyira megtetszett, hogy nyomban meg kellett vennem. Még az árára is emlékszem, 8700 forint. L most mondaná, hogy ja, cd és dvd vásárlós korszakomban voltam :)

A cd-t sokat hallgattam az autóban, de a videot viszont szerintem még nem láttam. Vagy láttam egyszer, de arra nem emlékszem. Most mindenesetre az megy és imádom :)

Erről a lemezről van szó:

http://eil.com/shop/moreinfo.asp?catalogid=355782

Advent után

Nagyon klassz volt a karácsonyvárásunk. L-nek készítettem adventi naptárat, így minden nap izgis volt. Mert nem ám csokival volt feltöltve a naptár, hanem más, sokkal klasszabb meglepetésekkel. Volt köztük ehető is, de nem sok.

Gyerekkoromban nekem nem volt adventi naptáram (akkor még nem nagyon volt ismert), de később, középiskolában és főiskolán anyu néha vett ablaknyitogatós naptárat. Én azt is nagyon szerettem.

Ezt L-nek úgy csináltam, hogy vettem kis színes borítékokat, amiket feldíszítettem karácsonyi dekortapaszokkal és ráírtam a számokat. A teraszajtóra dekortapaszból csináltam egy kis fenyőformát, és minden kiürült boríték arra került fel. Minden reggel kapott egy borítékot L. 

Ilyenek kerültek bele: kaparós sorsjegy (kétszer, egyik sem nyert), aszalt gyümölcs, téli vers, cerbona, facsavarok, anyacsavarok, ragasztószalag, Aranyásók kártyajáték (Mikuláskor), hosszú szárú zokni, Márai szöveg az ünnepről, pici méz, Dodo-s mini képregény (én rajzoltam le), marcipán szív, összekötős rajz (Rudolf lett belőle), mogyoró, "Kiss me, baby"

csókokkal, házi füstölt sonka, Orion kispárna, mese rólunk két részben, Kellemes karácsonyi ünnepeket feliratos gyerekkori kép rólam (ez volt a 24-i), és egyszer elfurulyáztam a Kiskarácsony, nagykarácsony c. ismert dalt.

Nagyon szerettem a reggeli borítékbontás, és L is. Jó volt így várni a karácsonyt. Nekem legalább olyan öröm volt készülődni, mint L-nek bontogatni :)  

Így néz ki a feldíszített fenyő hátsó fényben:

A kovász kalandja

L tegnap hív a munkahelyéről:

- Hazaértél már? 

- Igen.

- Feltűnt valami? Eltűnt a kovász, véletlenül elhoztam.

A reggel összekészített ebédjétől nem messze volt a kovászos doboz. Már két hete készült, egy-két naponta etettem, ahogy kell, és várta, hogy beteljesítse a sorsát és kenyér legyen belőle. De L véletlenül elvitte. Szerencsére az ebédjét is. Képzelem, hogy meglepődött, amikor kibontotta. Pedig pont aznap szerettem volna belőle kenyeret csinálni. Mindegy, akkor majd este.

A kovász szerencsésen hazaért, kicsit összeesve és hidegen, de azért bátorkodtam felhasználni. Nehezen indult meg a tészta kelése, nem is vártam ki, hanem jól lefolpackozva betettem a hűtőbe és másnap délelőtt fejeztem be. Burgonyás cipók lettek belőle. Szép és finom is.

A legjobban vajjal szeretem a saját kenyereimet, bagettjeimet, kalácsaimat.

Az elmúlt hetek fonott kalács katasztrófája is megfejtődött: ha nem a recept szerint írt mennyiséget használjuk, hanem nagyságrendi, ismétlem, nagyságrendi eltérés van az előírt és a felhasznált vaj tekintetében, abból soha nem lesz kalács. Amikor még régebben a papírról a füzetbe másoltam a receptet (szerencsére a papír is megvan még), a 25 g-t 250 g-nak írtam. És miután kétszer sem sikerült (nem, nem az élesztővel volt a gond) a kalács, gyanút fogtam, hogy a recept a ludas. Elővettem a többi kelt tésztás receptemet, tanulmányozandó az arányokat. Meg az eredeti papírt. Nagy boldogság volt, hogy nem én vagyok a béna. Vagyis én, csak másképp :)

Azóta már csináltam sikeres fonott kalácsot is.

Íme a mai cipóim:

Új ajtódísz

Ezt az ajtódíszt csináltam. Csak annyiban téli, hogy sok benne a fehér :) A rózsaszínek pedig illeszkednek a karácsonyfadíszeink színéhez.

Kis pom-pomokat csináltam és kötöttem rá a koszorúalapra. Szerintem cuki :)

Városnézés

A Moszkva térről kellett eljutnom a Népstadionhoz. Kézenfekvő: felszállni a metróra és odavisz. Ellenben a metró egy szakaszon baleset miatt épp nem járt, pótló busz meg még volt. Ajánlotta egy hölgy, hogy 16-os busszal menjen a Deák térre, onnan már megy a metró.

A 16-os busz megállóját hamar megtaláltam, bent állt egy busz. Elhanyagolható tényezőnek tartottam, hogy 16A volt, gondoltam, jó lesz az. Nos, majdnem :) A busz elindult, majd a Vár túlsó oldalán gyanúsan sokat időzött. Rövidesen kapcsoltam, hogy végállomás-szituáció miatt. Ugyanis a busz ment is vissza a Moszkva térre. Mikor erre rájöttem, vigyorogtam, mint a tejbetök. És újabb 16-os karika helyett átszálltam 4-6-osra, hogy azzal keresztezzem a 2-es metró vonalát. 

A Várat új szemszögből is megnézhettem :)

Szamos és Miki

Ma délelőtt egyik plázában volt dolgom, de még zárva volt az üzlet, ahova mentem, így beültem a Szamosba egy forró csokira. Jól kezdődik és jól is folytatódik, minden szempontból :)

Kihozták a csokit. Nagyon elegánsan, amolyan kávéházi módra. Egy magas porcelán csészében (bögrében? pohárban?) a csokit, sűrű volt és forró, egy pici kancsóban a meleg tejhabos tejet, pici üveg tálkában tetszetős formában a tejszínt, apró pohárban vizet. Közben egy kedves régi barátommal telefonáltam (ő Miki), akivel 6-7 éve csak telefonon tartjuk a kapcsolatot, de évente többször is beszélünk és mindig olyan, mintha előző héten beszéltünk volna utoljára. Úgy indult az ismeretségünk, hogy egy munkahelyen dolgoztunk, más-más telephelyen, időnként telefonáltunk, mert egyeztetni kellett. Aztán egy idő után már nem csak munkáról esett szó. Mikor először találkoztunk személyesen, meglepődtem, mert kb hússzal idősebb nálam :) Ismertségünk barátsággá alakult. Szerintem a 12 év alatt kb tizenötször találkoztunk személyesen, jórészt csak telefon. Ma is jót beszélgettünk :) Viccelődtünk is azon, hogy nem kell erőltetni a személyes találkozást, hátha mindketten kiábrándulunk :) Maradjon meg a sok évvel ezelőtti kép egymásról, amikor fiatalok és karcsúak voltunk :)

A forró csoki pedig isteni volt.

Kilátás vagy belátás

A fitnesz előtt három srác stírölt egy lányt, aki bent a teremben a futópadon gyalogolt. Jó csaj volt, magas, vékony, hosszú barna hajjal. A srácok szerintem még nézegetni akarták, mert ezt a párbeszéd-foszlányt hallottam:

- De hát lát minket.

- Nem lát, le van fóliázva az üveg, nem lát bennünket.

- Biztos? 

- Igen, csak mi látjuk őt.

Srácok, ezt gondoljátok át újra!

(Végül nem álltak meg. Azért huszonpár évesektől ilyen logikai bukfencet már nem várnék :) ) 

Változás

Nem most indult, hanem pár éve. A pénzhez való viszonyom és a pénzügyi tudatosságom változott meg. Korábban könnyedén költöttem mindenféle haszontalanságra: halmoztam a csetreszeket, cukiságokat, dvd-ket, konyhai cuccokat, ruhákat. Persze nem mondhatnám, hogy vásárlás-mániás voltam, mert viszonylag ritkán vásároltam, de olyankor könnyen elcsábultam ennek-annak.

Aztán amikor költöztem ide-oda (volt egy év, amikor 3 költözésem volt), szembesültem azzal, hogy úristen mennyi holmim van. Mindegyik alkalommal komoly szanálást csináltam és változtattam a dolgokhoz való viszonyomat. Mielőtt megveszek valamit, mindegy, hogy tárgy vagy szolgáltatás, kétszer is átgondolom, tényleg kell-e. Legtöbbször a válasz: nem.

Aztán ma megláttam egy tanfolyamot. Cuki sütistálat lehet készíteni (amúgy is vágyom egy szépre), 10.000 forint. Úúú, nagyon szívesen elmennék, marha jó, meg minden. De jött a gondolat-áradat: biztos kell? Megéri? Lehet helyettesíteni? Esetleg megvagyok nélküle? Szóval nem jelentkeztem. Kezdem magam smucignak érezni. L szólt is a múltkor, hogy ebben a nagy pénzügyi tudatosságban - ő is figyel a kiadásaira, és jókat szoktunk nevetni, hogy régen mennyi haszontalanságom volt, de, többek között az ő hatására, mennyire megváltoztam-, szóval szólt a múltkor, hogy ne legyek annyira spúr.

Az viszont jó érzés, hogy végignézve a lakásban, nem látok felesleges dolgokat, vagy legalábbis nem sokat.

A nagy kidobálásoknak meg az lett a vége, hogy fogalmam sincs, hogy a karácsonyi lakásdíszeket is szanáltam, vagy apunál vannak... 

Birs? Ja, nem

Kiderült, L nem is szereti a birsalmát.

Az úgy volt, hogy szülinapon voltunk egy helyen, ahol én úúú, de finom birsszörpöt ittam. Persze megkérdeztem, ki csinálja, mondták, hogy a Halmi Pince Etyeken. Felvettem velük a kapcsolatot, hol lehet szörpöt venni. Sajnos, csak náluk... Mindegy, egyszer majd arra kirándulunk. Vagy élek a felkínált lehetőséggel, hogy összeszervezzünk velük egy pesti találkozást.

Mindenesetre utánanéztem, hogy kell birsszörpöt csinálni, és másfél kiló gyümölcsből csináltam is. Szerintem finom lett. L-t is kínálom mindig, de mondja, nem szereti. Nem szereted? -kérdeztem. Erre ő: szerinted ettem hétvégén otthon a birsalma szószból? (Komolyan, fel sem tűnt.) És mondom, mióta nem szereted? Erre ő, mutatva a térde magasságába: ilyen pici kölyök korom óta. Hát én teljesen kifeküdtem a nevetéstől. Mert persze elviccelte L a helyzetet, ahogy szokta.
Így maradt rám az összes szörp. Szerintem fincsi. Még szeretem a birsalmaszószt is, de a sajtot nem.

Birsalmaszósz, én csináltam

Hálaadás

Amerikai ünnep, minden évben november negyedik csütörtökén (Kanadában október második hétfőjén). Összejönnek a családok, barátok és együtt ünnepelnek. Hagyományosan sült pulykát fogyasztanak és a hálát mondanak az év áldásaiért. 

Az ünnep eredete:

Már Amerika felfedezése előtt is ünnepeltek az indiánok ebben az időszakban: akkor még a hálaadás aratási ünnep volt. Egy elbeszélés szerint azonban a Pilgrimek ünnepe ez. Amikor 1620-ban Amerikában partra vetődtek, rossz oldalon kötöttek ki. Útirányuk Virginia volt, ahol a telek rendkívül enyhék, ám a kapitány eltévesztette az irányt, a Massachusettsben kötöttek ki. Induláskor még 38 hajójuk volt, ám a zord vizeken ennek fele odaveszett. Amikor partra értek, már csak néhány férfi, és csupán négy nő maradt életben.

Nem értettek a földműveléshez, ám az időjárás túl hideg volt ahhoz, hogy bármilyen módon is élelemhez jussanak. Már az éhhalál szélén álltak, végül kérték az addig ellenségnek tekintett indiánok segítségét, akik kukoricamagokat ajándékoztak az idegeneknek, s megtanították őket a földművelésre.

Az első nehéz esztendő után a Pilgrimek egy három napos lakomára hívták meg az indiánokat, hogy hálát adjanak a segítségükért, s az Úrnak a túlélésért. Ez volt az első Hálaadás. Az asztalra ekkor még több szárnyas, angolna, s kukoricakenyér került, melyet sörrel fogyasztottak.

Később, 1863-ban Abraham Lincoln nemzeti ünnepé nyilvánította hálaadást. A tizenkilencedik században divatos és egyben praktikus volt ezen a napon megtartani az esküvőt, ma már inkább az eljegyzéseket időzítik erre a jeles napra. A hálaadás kétségtelenül az összes amerikai ünnepe, hiszen vallástól teljesen független.

(forrás: http://www.kislexikon.hu/halaadas_unnepe.html)

Ez egy olyan ünnep, amit átvehetnénk. (Nálunk otthon mondjuk van hasonló dolog szilveszterkor, a mise, év végi hálaadásnak is nevezik.) De vajon milyen gyakran adunk hálát Istennek, a Gondviselésnek, az Angyaloknak, a Sorsnak, ki-ki hite szerint, azokért a jókért, amit kaptunk, és a rosszakért, ami jutott? Persze ehhez tudatosítanunk kell, hogy valóban milyen jók történnek velünk vagy vesznek körül, és elfogadunk, hogy a rosszat hogyan értékeljük és tanuljunk belőle. Sokan nem is tudják, mi mindenért adhatnának hálát. Tényleg annyira pocsék az életünk? Nem hiszen...
Pár éve jártam egy tanfolyamra (http://www.misztikakincs.hu/, Tudatos teremtés), ott tanultam meg, hogyan gondoljam át a jókat-rosszakat és adjak hálát. Nekem működik.

Egy nap úgy, mint rég

Az egyik napom mostanság nagyon hasonlóan telt (vagy végződött), mint ahogy sok-sok nap egészen két évvel ezelőttig. Amikor még teljes állásban dolgoztam: vezető, projektvezető és szakértő voltam egy személyben. Egész napos pörgés, intézkedés, szervezés, delegálás, számonkérés, utasítás, döntések. Nem is nagyon volt idő, no meg kedv és energia máshoz. Még munka után sem. Akkor is az aznapon és a másnapon járt az agyam, mintha nem tudnék  kikapcsolni. Ilyen volt ez a péntek is, helyettesítettem a projektvezetőt. A nap végére rettentően elfáradtam és rádöbbentem, hogy pont így éreztem magam évekig. Akkor az mindennapos volt. 

Ez úgy két éve megváltozott. Egyszerű szabadúszó tanácsadó lettem, csak annyi munkát vállalok, ami mellé még befér az énidő, az idő L-lel, barátokkal, házimunka. Kiegyensúlyozott és kipihent vagyok. Van gondolatom arra is, hogy mit süssek, találkozókat hozzak össze, és így van lehetőség, hogy történjenek velem "dolgok". Ha csak az otthon és a munkahely között ingázunk, fizikailag és gondolatban is, abba nehéz, hogy más is beleférjen. Nehéz, hogy észrevegyük, mi történik bennünk, a barátainkkal és a külvilágban.

Azt szeretem, ahogy most van :)

Édes szerelmesek

Egy fiú és egy lány ült egymással szemben a villamoson. 16-18 között lehettek. Mindketten nagyon helyesek voltak, meg magasak, de ez nem számít. A lány leszállt, előtte finoman megsimította a fiú kezét. A villamos elindult. A fiú kereste a tekintetével a lányt, arcán izgatott várakozás, kezdődő mosoly, vajon mikor pillantja meg. Megvan! Széles mosoly, integetés. Kanyarodás közben végig követte szemével a lányt, gyengédséggel, széles mosollyal és boldogsággal arcán.

Zokon vettem, de miért is?

Jó dolgok történnek velünk. Örülünk, sőt, boldogok vagyunk. Ezt megosztottam barátnőkkel is, ők is örültek. És utána azt vártam, hogy időnként felhívnak. Sok barátommal, barátnőmmel leginkább én szoktam őket hívni, valahogy így alakult. Rugalmasabb az időbeosztásom, nincs annyi dolgom, ahogy mondani szokták. Szóval azt vártam, hogy innentől majd ők hívogatnak. Egyikük a facebookon írt rám, egy másik sms-t szokott küldeni, késő este. Ezt zokon vettem, meséltem is L-nek, hogy ugyan úgy fogok válaszolni nekik, ahogy ők indítják a dolgot: ugyan azon a csatornán és hasonló részletességgel. 

Mígnem tegnap este, épp mentem valahova autóval, bevillant egy gondolat. Miért is várom el, hogy én legyek nekik a világ közepe? Van családjuk, gyerekeik, bizonyára gondjuk is. De ettől még tuti, hogy gondolnak rám! Miért kellene változnia annak, hogyan kerestük egymást?

Nyomban meg is írtam az egyiküknek, Edinának. Vele amúgy is szoktunk nagyon részletes e-mail-t írni egymásnak, pont azért, mert beszélgetni, telefonálni valahogy nehezen jön össze. Úgyhogy leírtam neki, hogy meg voltam haragudva, de rájöttem, hogy ok nélkül és ne haragudjon. Beszámoltam hosszan, mi minden történt velünk az utóbbi időben, mik várnak ránk, kérdezgettem róla, róluk. 

Katit a hétvégén fogom felhívni. Hát persze, hogy késő este ír sms-t! Három édes gyerekük van, a pici nemrég múlt 1 éves, egész nap pörög a család és háztartás körül. De egészen biztos, hogy gondol rám is napközben.

Szóval most megnyugodott a lelkem. Vigyázok a barátaimra, nehogy már ilyen butaság miatt távolodjunk el egymástól.

Tükröm

Igenis, jók az emberek. Én megint találkoztam eggyel. 

Autóval indultam el valamelyik reggel (éppen sok-kilométeres kötelező szervizre), amikor látom, hogy le van törve az autó bal tükre. Húha! Aztán észrevettem egy papírt a szélvédőn. Női írás volt, telefonszám, elnézéskérés. 

A szervizben megbeszéltük az emberrel, hogy miket kérdezzek meg (hol van a kötelezője a hölgynek), a hölgy nagyon kedves volt, elismerte a károkozást, elmesélte, hogy történt. Megbeszéltük, hogy hétfőn (péntek volt) beszélünk, hogy mikor töltjük ki a kék-sárgát. A szervizes ember így hívta a kárbejelentőt. Biztos ez a beceneve :)

Kaptam tükröt (a borítása nélkül, mert az még fényezni kellett, meg hát a kék-sárga sem volt meg), kedden találkoztunk a hölggyel, kitöltöttük a lapot, minden sínen volt. 

Igaz, volt még két utam a szervizbe (ami ráadásul a város teljesen másik felén van), de meg tudtam viszonylag könnyen oldani, ráadásul van bérletem és még könyvet is tudtam közben olvasni. Szóval egy sima ügy lett.

Akinek meséltem, mind meglepődött, hogy ők még ilyet nem hallottak, hogy kárt okoz valaki és meghagyja a számát. Pedig van ilyen :) Jók az emberek :)

Sushi

Tegnap barátok voltak nálunk, nagyképűen mondhatnám, hogy japán esten, de azért túlzás lenne.

Innipukkin sushi-nak neveztük az estét, mert ennek a társaságnak egy része épp nyaralgat melegebb helyeken. Mialatt Izlandon a Vestmannaeyjar szigeten épp zajlik egy zenei fesztivál, Reykjavíkban "ellenbuli" van Innipukkin, azaz a városban maradók néven.

Valahogy felmerült, hogy csináljuk sushit. Mi L-lel csináltunk már, szóval nem volt újdonság. Én bevásároltam, L hozta a halat (úúú, de szép lazacot és vörös tonhalat...). Csináltam miso levest is, igaz, a tervezettnél kevesebb moszattal, mert kicsit bizarrul nézett ki. Szerintem ízre viszont marha jó.

Tekertünk mindenféle sushikat, és nem tudom, hogyan, de rengeteg alapanyag maradt. A halból lesz a holnapi ebéd. Szerintem a rizs nem sikerült jól, mert nem volt teljesen puha és az íze sem lett elég jó, de majd legközelebb. A többieknek ízlett.

Volt desszert is, tiramisu. Nem éppen japán, de a mascarpone lejárt volna a hétvégén :) Nem vagyunk jók étkészletben, szóval desszertes tányér például nincs (nem, ne hozzon a jézuska), így a nagy tálat középre tettem, adtam mindenkinek egy kanalat és mire kettőt pislantottam, el is fogyott az egész. Sáskák.

L ötlete az volt, béreljünk egy kimono-t, végül időhiány miatt nem sikerült. Viszont csináltuk kandallótüzet. Valami állat :)

Jó hangulat volt, fél 1-kor a szomszéd csöngetett, hogy csendesebben vigadjanak. Nem volt balhés szitu, holnap azért átkopogunk hozzájuk egy borral. Nem sokkal később pedig haza is zavartuk a vendégeket, mert már sokat kellett pisszegni.

Jó kis este volt. Igaz, sushival és többször becsöngető szomszéddal álmodtam.

Most tervezzük a mézeskalács sütést, arra is főzök valami fincsit.

Ha nem kel meg...

Ha nem kel meg a tészta, nem lesz belőle szép bukta... 

Persze, tudtam én ezt, mégis meg-nem-kelt tésztából csináltam a túróst. Az íze jó lett, csak nagyon lapos. Bár biztos jobb lett volna az íze is. 

Nem szeretem, amikor bénázok és még tudom is. 

Boldog sütő

Múltkor elszúrtam egy kaját (libamájat...), ráadásul a zsírja kifolyt a sütő aljára, jól ráégett, az egész ház érezte, hogy valami baleset történt az egyik konyhában. Persze a sütőre még szükségem volt aznap este, nagyjából kitöröltem belőle a cuccot, a maradék meg ráégett. A következő sütések alkalmával is égett szag volt, szerencsére most már csak a lakásban.

Ma kitakarítottam a sütőt. Fejlámpát a fejemre, hogy láttam, mi újság, és kisikáltam. Az ajtó üvegét is, azon régebbi koszok is voltak. (Ejnye...) A rácsot is úgy néz ki, mint újkorában.

Újra boldog a sütő. Most rizsfelfújt készül benne (kíváncsi leszek, milyen lesz, mert mogyorótejjel csináltam). Szeretném hamarosan megint valami kelt tésztát is, meg kenyeret.

Megálló

A 86-os busszal utaztam. Nem ismeretlen számomra ez a járat, ezért is furcsálltam, amikor a Margit-hídhoz közeledve, amikor a következő megállót mondja be az automata, azt mondta: Margit-híd, budai hídfő, végállomás. Na, gondoltam, biztos megy a garázsba. Készülődtem a leszálláshoz, közben meglepődtem, hogy az utasok mintha nem is hallották volna, hogy végállomás jön. Gondoltam, én ugyan nem szólok senkinek, nekik biztos így jó.

Vártam a következő buszt. Amikor kinyitotta az ajtót, hallottam, amikor mondja: Margit-híd, budai hídfő, végállomás. Kicsit furcsálltam, de felszálltam (voltak más felszállók is), biztos hibás a bemondó. 

Este meséltem L-nek, mi volt. 

Erre ő: nem végállomás, hanem hév állomás. Óóóóó, tényleg! :)

Badacsony és Bakony

A hosszú hétvégét kihasználva barátokkal kiruccantunk a hétvégén. Az volt a terv, hogy Badacsonyban leszünk egy napot, egy másikat pedig Cseszneken. Utólag akár mindkét napot tölthettünk volna a Bakonyban is, de ez így is nagyon jól sikerült. Csodaszép napos idő volt, megmásztuk a Gulácsot és lángosoztunk. Este pedig sütöttünk mindenféle jóságot vacsira és társasoztunk. 

Másnap délelőtt irány Csesznek, ahol nem vár, hanem a most épült via ferrata volt a cél. Tavasszal Ausztriában már én is próbáltam, marhára tetszett és élveztem, de most mindenféle okok miatt kihagytam és csak lentről és fentről dokumentáltam a fiúk mászását. Nagyon klassz pályák voltak, nem túl könnyű, de nem is gyilkos. Pont olyan, amivel meg kell dolgozni, termelődik az adrenalin és jó érzésű fáradtsággal száll ki a végén az ember. Majd jövőre is mászok. Ahogy a kiépítést szervező srác mondta, itt lesz 10 év múlva is :)

Hazafelé egy kisebb kitérő és tanakodás után Zircen a Bagolyvár Fogadóban álltunk meg vacsorázni. Eredetileg valami tartalmas levest szerettünk volna az egész napos kirándulás után, de a vacsorán kívül óriási ízélményeket is kaptunk. Ahogy beléptünk, éreztük, hogy jó helyen vagyunk. A hely hangulata otthonos volt, égett a kandallóban a tűz, békés volt. A terítés ízléses, amolyan minimál, de nem modern módon. 

Az étlapon kevés, de választékos étel, mindenhez a hozzá illő körettel, ahogy jobb helyeken szokás. L bakonyi kétszemélyes tálat szeretett volna, ám legyen. A többiek szarvaspörköltet és bélszínt kértek. Mindannyian sűrű hmmmm-k közepette fogyasztottuk el a vacsoránkat. Nem is volt kérdés, hogy kérünk desszertet: gesztenyepürét (szerintem házi volt, mert éreztem benne a gesztenyedarabokat is) házi tejszínnel vagy csokiszuflét, amiből úgy folyt ki a csoki, ahogy kell. Ha kicsit előbb látom a heti ajánlatot, sütőtökös muffint kértem volna, de persze nincs hiányérzetem.

Az italok pedig! Mindannyian házi szörpöt kérünk: ribizli, mentás csalán, gyömbéres grapefuit, bodza. A választék csupa klassz ízből, ízkombinációból állt.

A pincér nagyon fiatal volt, kedves és készséges. Kifelé menet az egyik szakáccsal is találkoztunk, ő is igen fiatal, megköszöntük neki a finomságokat, ős pedig a Márton-napi menüjüket ajánlotta figyelmünkbe. Nem hiszem, hogy megyünk, pedig jónak ígérkezik. 

Az épületnek kicsit utánanéztem. 1723-ban kezdték építeni, hogy hajlékul szolgáljon az atyáknak  a zirci monostor újjáépítése alatt. 1733-ban, a monostor elkészülte után arra szentelték, hogy kocsma legyen. 1946-ig Nagyvendéglő néven fogadóként üzemelt és az apátság tulajdona volt. 1946-ban államosították, többször átépítették, irodát, iskolát, végül pedagóguslakásokat alakítottak ki benne. Az 1980-as években végleg üres lett, állapota folyamatosan romlott az 2010-ben kezdődött felújításig. Időközben ragadt rá a Bagolyvár elnevezés a padláson lakó baglyok miatt. 

Az épület országos műemléki védettség alatt áll.

A rekonstrukció a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal való együttműködésben valósult meg. Újra az eredetinek megfelelő manzárd szerkezetű tetőt kapott az épület, mely a korabeli anyagvastagságokkal és keresztmetszetekkel, hagyományos ácskapcsokkal készült, Urbanics János ács, tetőfedő mester vezetésével.

Ha arra jártok, kóstoljátok meg helyet és másszatok via ferrata-t! :)

Kávéház

Tegnap volt némi dolgom a városban, este pedig találkoztunk L-lel és egy barátunkkal. A két dolog közt volt szabad időm, amit nem szerettem volna csámborgással tölteni, így beültem egy kávéházba, a Hadik kávéházba. Amolyan régies, nosztalgikus hely, horgolt terítővel az asztalokon, kényelmes kárpitozott, hajlított bútorokkal. 

Beültem és kértem egy teát. Szép, formás, fehér porcelánkancsóban hozták ki, hozzá illő csészével, citromkinyomóval, mézzel, ezüstösen csillogó tálcán. Az úrinő pedig, azaz én, elővettem a könyvemet (épp akkor vettem ki a könyvtárból), olvastam és közben teáztam. 

Békesség.

Kelkáposzta

Maradt némi virsli, ebből adódott, hogy frankfurti levest főzök. Persze csak nagy, több mint egy kilós példányt tudtam venni kelkáposztából. Így lett frankfurti leves és kelkáposzta főzelék is. A kettő között nem sok különbség van összetételét és ízét tekintve: kelkáp, egy kis krumpli, majoránna, virsli. Ma ez az ebédünk, de még a holnapi is. Viszont legalább finom :)

Betakarítás

Elég nagyképűen hangzik, mert nem lett szakajtónyi terményünk a paradicsomból és paprikából. A paradicsom virágai megsültek, azok a paradicsomok, amik lettek, azok akkor értek be, amikor elutaztunk hosszabb időre. Kb három szemet tudtunk leszedni magunknak, azok finomak voltak.

A paprika nagyobb sikertörténet, de nem túl nagy. Most bent tanyáznak a nappaliban a teraszajtó előtt, hogy szépen lassan beérjenek rajtuk a paprikák. Eddig már kettőt leszedtünk, még van pár darab, ami úgy tűnik, be fog pirosodni. Amit leszedtünk, azokat fellógattuk száradni, hogy aztán mozsárban összetörjük.

Jövőre előbb ültetünk vagy egyből palántát veszünk. 

Mindenesetre a tavaszra készülve ültettem tulipánhagymákat, izgatottan várom, ki fognak-e kelni és mekkora virágot hoznak. :)

Olvasójegy

Beiratkoztam könyvtárba. Olvasni szeretek, de mostanában vannak olyan könyvek, amiket nem feltétlenül vennék meg, viszont elolvasnám. Úgyhogy a Szabó Ervin olvasói tagja lettem.

Az első könyv, amit kivettem, a Zorro. A Banderas-os filmet nemrég néztem meg és nagyon tetszett. Meg még gyerekkoromban a Walt Disney-sorozatban ment vasárnap délutánonként Zorro, na, azt is nagyon bírtam. A könyv tetszik, noha sok köze nincs a filmeknek hozzá, egyelőre.

Kisiskolásként a falunk könyvtárának tagja voltam, nagyon szerettem oda járni. Volt olvasójegy, amit kézzel vezettek, a könyvek borítójának belső oldalán kis fül, benne a könyv adatlapja, jaj, nagyon jó volt. Az is tetszett, ahogy az egészet adminisztrálták, keresték a kartonokat meg minden. Kis könyvtár volt, kevés könyvvel, de engem lenyűgözött.

Hajrá, olvassunk :)

Kis gerilla

A húsbolt tábláján ez volt kiírva: nyúszika. Ez engem, mint minden helyesírási hiba, nagyon zavart. A tábla derékmagasságban volt, krétával írták rá a szöveget, így odamentem és jól letöröltem a hosszú ékezetet. Tegyük jobbá a világot :)

Lyukasztó

Van az a régi típusú lyukasztó a buszokon, villamosokon, az a bedugod-rántasz egyet és ott vannak a kis lyukak a jegyen. A külföldiek, legalábbis a tőlük nyugatabbról érkezők, nem tudnak vele mit kezdeni. L már egyszer mesélte, hogy dugdossák bele a jegyet és várják a hatást, majd amikor semmi nem történik, értetlenül néznek, hogy biztos elromlott.

Ma én is láttam, ahogy nem várták a csodát. Végül odamentem hozzájuk és mondtam, hogy kell használni. És hozzátettem, hogy kicsit régimódi :) Viszont szemmel láthatóan nagyon tetszett nekik a szerkezet. :)

Tejberizs

Ami jázminrizsből nem az igazi. Tudtam én előre, de mivel abból volt otthon egy bontatlan kilós, normál B rizs meg nem, gondoltam, jó lesz... Nem kellett volna, mert kicsit rontott az összhatáson, hogy nem a megfelelő típust használtam. De majd legközelebb nem spórolok a B rizsen :)

Káposztástészta

Pár napja bevillant, de jó lenne egy jó káposztás tészta, amolyan hazai. Ma megcsináltam. Hát, nem gyors vacsora, viszont finom. 

A káposztát már megvettem két napja. A reszelése sok piszkos edénnyel járt, mert először azt a darabolót-szeletelőt-aprítót próbáltam használni, ami L hozománya. De az nem csinált elég apró darabokat, így az én jó öreg (13 éves) aprítómat vettem elő. Pillanatok alatt felszecskázta a káposztát. Besóz, állni hagy, kinyomkod. Cukorból karamellt csinál (frankón összeállt kemény darabokra, így kuka), bele a káposzta, pirítani kezd. Húsz perc múlva még semmi színe. 

Hívom anyut, neki hogy lesz olyan szép barna. Ja, hogy kitartó kavarás mellett! Persze arra is rájöttem, de nem mondtam neki, hogy nem takaréklángon kellene járatni a gázt. Etelt egy óra, mire szép színe lett.

Borsot rá, lehet kifőzni a tésztát. Bolti, fodros nagykocka. Tudom, a házi tésztának nincs párja, de engem valahogy nem nagyon visz rá a lélek. Próbáltam már, de a mozdulatok, a tempó és a végeredmény valahogy nem az, amit mamámnál és anyunál láttam. A "gyakorlat teszi a mestert" mondást ebben az esetben nem teszem magamévá. (Rétessel például szívesen próbálkoztam, egész ügyes vagyok benne. )

Szóval fincsi ebéd lesz holnapra. Nálam a borsos verzió megy, gondolom, L-nél is. Karfiol leves lesz hozzá. A piacon lehetett venni negyed karfiolt is, ami marha jó, mert kettőnkre egy teljes fej túlzás lenne. 

Így telt a délutánom.

Gerendagyakorlat

A minap koncerten voltunk a Kobuci kertben, Bohemian Betyárs-on. Már hetek óta készültem rá, mert nagyon bírom őket. Jó a zene, a srácokból pedig olyan iszonyat energia árad, hogy na... 

Mivel nem nőttem nagyon nagyra, ezúttal a tömeg mögé álltunk a keverőpult mellé, mert egyébként megint csak vállakat láttam volna. Így viszont nagyjából átláttam a színpadot és egész alakosan a srácokat. Pont volt egy deszka keresztben, arra még ráálltam, így további 5 cm magasítást biztosítva magamnak. A tánc lelkes topogás volt, ide-oda riszálással. L időnként megfogott, amikor kibillentem az egyensúlyomból, amúgy elég jól ment a gerendagyakorlat. 

Azon méláztam a koncerten egy rövid ideig, hogy vajon Lajkó Félixnek is olyan izmos karja van, mint a BB hegedűsének? :)

Tuti jó volt a koncert, jövünk máskor is. Meg a zsíros kenyér. 

Újra itthon

Újra itthon vagyunk. A legjobb benne, hogy megint közös takaróval lehet aludni L-lel (hogy én mennyire szeretek vele a nagytakaróval aludni!), és mivel nem vályús az ágy, nem gördülök el mellőle. 

Meg persze az is jó itthon, hogy személyesen lehet a barátokkal beszélni, nem írásban. Hogy van sok-sok zöldség, gyümölcs. Hogy hazamegyünk a családhoz. Hogy van rendes asztalunk. Hogy tolakodnak az emberek a villamoson. Hogy nemsokára színesednek a levelek a fákon. Hogy új kalandok és élmények kezdődnek ősszel. Hogy megpróbálok hagymás növényt ültetni, ha már a paradicsom becsődölt (a paprikák szépek). Hogy..., hogy...

Akár mennyire is jó volt kint és olyan volt, mintha hazamennénk, mégiscsak itt vagyunk otthon.

Forrás: internet

Tej

Külföldön vagyunk, meglátogattuk egyik itt élő magyar ismerőseinket. Evelin itt szinte csak angolul beszél, magyarul csak a barátjával és időnként a családdal. Ennek megfelelően picit nehezebben jöttek neki a szavak. De nagyon helyes volt és persze hamar bele is jött a mesélésbe. Egyszer csak azt mondja, meséljetek, mi van otthon. És mennyibe kerül aaa..., aaa..., tej :)

Jaj, nagyon édes volt :)

Indiánok

Tegnap valahogy szóba került, hogy milyen indián törzsek vannak. A srácok el is kezdtek sorolni párat, bár messze nem jutottak. Ma eszembe jutott, így rákerestem a google-n. Hát, durva, hogy mennyi indián törzs és indián nyelv van. Bár igazából nem kellene meglepődni rajta, mert Kanadától Dél-Amerikáig elég sokan és sokfélék elférnek... Irokéz, sziú, cseroki, mohikán, apacs, pueblo: ezeket én is hallottam már.

Az indiánokkal nem sok gyerekkori élményem van. Nem igazán vonzottak a Winnetou-s könyvek és filmek. 

Viszont tesóm egyszer volt indián egy iskolai farsangon, hát nagyon helyes volt, ahogy a kis szemüvegében állt, tátott szájjal nézett előre, a fején meg csálén állt a fejdísz. 

Indián szökellésben elég jó voltam, vagy legalábbis jónak éreztem magam, noha farnehéz lányka voltam. 

Kicsit nagyobb koromban (értsd főiskola eleje) megtaláltam tesómnak egy régi indiános színezős könyvét. Szinte üres volt, én meg szeretek színezni, hát nekiálltam. Azokat az oldalakat szerettem a legjobban, ahol számozva volt, hogy milyen színű legyen. 

Volt egy Los Andinos kazettám, boliviai (?) indián zenét játszottak, rongyosra hallgattam. Győrben a sétálóutcában hallottam őket középiskolásként és nagyon tetszett. 

Egyszer tesóm hozott nekem külföldről egy inget, az is indiános volt.

Hát, milyen sok indiános emlékem van, ki hitte volna :)

Pizsama

Kinek-kinek ízlése, hogy miben alszik. Nálam a praktikum a szempont, pedig időnként van vágyódásom csini pizsire. De ahogy nem vagyok köntösös lány, úgy pizsis sem. Én nem "viselem" a pizsit, hanem alszom valamiben, és mivel alszom abban a valamiben, pizsinek hívom. Télen-nyáron egy pántos trikó. Hideg éjszakai sátrazáskor felöltözök mackóba, hosszúujjúba és arra veszem a trikót.

De vajon mi történne, ha éjszaka idegenek szeme elé kell kerülnöm? Mondjuk tűz van és ki kell szaladni az utcára? Vagy bekopog a szomszéd, hogy bocsi, de épp eláztatja a fürdőnket felülről? Kis trikóban nyitok ajtót és szaladok? Szerintem igen... :) 

Egyszer hallottam egy kis történetet egy idős néniről. Azért kell mindig gondosan felöltözni alul-felül, látható-láthatatlan helyeken, mert akármi történhet, mondjuk elüt az autó és kórházban köt ki. Nehogy már játszós fehérnemű legyen rajta. :) Ezt részben magamévá tettem, legalábbis a nappali öltözéket tekintve :)

Klasszikus

Méltatlanul kevés klasszikus, ha úgy tetszik komolyzenét hallgatunk. 

Az előző munkahelyemen egy kedves kolléga révén több évig jártam egy szervergyártó újévi koncertjére, nagyon szerettem. Azóta évente kb  fél-egy alkalommal jutok el komolyzenei koncertre. Pedig igény lenne rá :)

Általános iskolásként az akkori történelemtanárunk szervezett operalátogatást. Falusi gyerekként ünneplő ruhát a vasárnapi templom miatt vettünk fel (számos ruhám volt, ami ünneplő volt és kizárólag misén volt rajtam, aztán kinőttem), kevésbé ünnepit, ha a városba mentünk. Az Opera pedig, volt, hogy új blúzt is kaptam! Kirándulóbusszal mentünk, a kakasülőn ültünk és nagyon élveztem. Hol operát, hogy balettet néztünk. Később elmentem párszor balettra, volt, hogy egyedül. Szép zene, szép kosztümök, szép környezet. És a büfében perec.

Még középiskolában ismertem meg és szerettem bele egyből a Carmina Burana-ba. Hát az valami szuper! Kazettáról hallgattam, rongyosra.

Közel lakunk a MÜPA-hoz, L-lel voltunk egyszer vagy kétszer komolyzenén is. Gyakrabban kellene menni... Jön az új szezon, érted...? :)

Pirosodik...

... a paradicsom! Az elmúlt két hétben a nagy melegben megsültek a levelei és virágai, így újabb termések nem lesznek, csak az a kb 14, ami már megvan. Már régóta várjuk, hogy beérjenek és lám, az egyik már narancssárga! A balkonparadicsomon apró termések vannak, kicsit megsültek azok is, de már ott is színesedik egy szem.

Van már egy paprika is. A paprikák növényileg jól állnak, zöldek és sok az új virág is. Bizakodunk, hogy paprikaszüretünk lesz :)

Naná, hogy pont most utazunk el pár napra. A bébiszitterünk fog rájuk nézni, akihez pici korukban is elvittük őket hétvégézni. Az első zöld hajtások nála jöttek ki, az első beérést is ő fogja látni :)

Ja, ki vannak a paradicsomok karózva, egy kiszuperált görgős ruhafogas van odaállítva és ahhoz kötöttük felfelé a szárakat. Tiszta kreatív :)

Fodrász túlzott lelkesedéssel

Van egy kedvenc helyem, ahova fodrászhoz szoktam menni. Francia vágási technikával dolgoznak (Dessange), ami nekem nagyon bejön, mert sokáig jó marad a hajam tőle. Véletlenül kerültem oda: az irodaházban, ahol korábban dolgoztam, van egy szalonjuk és hajmodellt kerestek. Bár még nem voltam sosem ilyen helyzetben, elmentem. Azóta hozzájuk járok, vagy modellként vagy fizetővendégként.

Ma is voltam Egy olyan lány nyírt, akinél eddig még nem voltam. Eddig két csajszinál voltam, egyikük már nem dolgozik ott, a másiknak viszont nem volt szabad időpontja. Így kerültem Csillához. 

Annyira lelkes volt! Hogy milyen jó vágni a hajamat, meg milyen jó borzolni, meg szárítani, és egész estig tudná fújkodni a szárítóval. Nagyon helyes volt :)

Amúgy szerintem tényleg jó frizurát nyírt :)

Sziget

Mármint Sziget-fesztiválozás :)

Kint voltunk a nulladik napon a Szigeten, elsősorban a Quimby miatt. Nagy kedvenc, meg kíváncsiak voltunk, milyen lesz a Csodaország. Bevallom, nekem nem jött át a csodaország érzés, de a koncertet nagyon élveztem. Együtténeklés, ritmusra topogás, óriási! :) A legjobban azt szeretem, amikor L énekli a dalokat. Kicsit felszegi a fejét, tele torokból énekel és egy kis huncut mosoly figyel a szája sarkában. Már akkor beleszerettem ebbe az énjébe, mikor még nem voltunk együtt, de már jártunk együtt koncertekre :)
A koncert után vegyültünk, barátokkal szórakoztunk, fröccsöztünk. És Alice-szal, az indonéz lánnyal fényképezkedtünk, aki a Most múlik pontosan-t énekelte. :)
Az utolsó Sziget-napra a Zaz miatt mentünk ki. Én nem ismertem, de L igen. Egy francia együttes, jazz-t játszanak. Valami szuper koncert volt! A tömeg énekelt, táncolt, őrjöngött. Nekem ők voltak a csúcs az idei Szigeten.

Többször elgondolkodtam, vajon a tömeg közepén kell-e lennem (bármilyen koncerten), mert csak mások vállát látom. Nem vagyok pici (162 cm), csak nem nőttem magasra :) Mindegyik koncerten főleg a kivetítőt néztem, mert a színpadot csak elvétve, két tarkó közt felbukkanva láttam... L persze mindent lát, mert ő magas :)

Szeretem a fesztiválhangulatot. Mintha mindenki szabadabb lenne, oldottabb, barátkozóbb. Jó zenék és hangulat, órákon át ide-oda bolyongás, ismerkedés, tinci-tánci. Persze, tömeg és por, de akkor mi van?!

Jövünk jövőre is!

Péklapát

Tegnap egy srác, olyan 30 körüli, egy péklapáttal utazott a villamoson. Tipikus :)

Null kilométeres volt a péklapát, akkor vehette. Szerettem volna megkérdezni tőle, hogy hol fog sütni vele, de épp odébb ment, mert átadta helyét egy bácsinak. 

Biztos fincsi kenyereket fog látni a lapát, hajrá! :)

Festőhétvége

Két éve jobbagyféltekés rajzoláson voltam, irtóra élveztem és szerintem ügyes is voltam. Igaz, azóta se rajzoltam. Pár hónapja viszont a színes festéshez jött meg a kedvem. Nagyon tetszik a vízalapú festékekkel elérhető légiesség, áttetszőség. Az Elmetágító műhely, ahol anno rajzolni voltam, rendszeresen indít pasztell, akril és akvarell tanfolyamot is. A legközelebbi akvarellre be is iratkoztam. 

Két napos tanfolyam, ez alatt 7 képet csináltunk Volt képzeletbeli virágcsokor, modellről gyümölcsök, kép alapján pedig pipacsok, móló, fás tájkép és egy állat. A fotóról való festés teljesen bevett gyakorlat. Szóval a témakeresés alapvetően egy tetszetős kép kiválasztása. Pár művészeti oldalra fel vagyok iratkozva a facebookon, ott nagyon jókat szoktam kapni, szerintem pont azok hozták meg a kedvemet és témaválasztásnak is klassz lesz.

L-nek készítettem egy meglepetést. 

Kedvenc állata a szurikáta. Az első napon már szóba került, hogy másnap állatot is fogunk festeni, így elvittem magammal a szurikátás dvd borítóját és annak a képkeretnek a paszpartuját, amibe az elkészült képet szántam. Így megfelelő méretű képet készítettem. Otthon beletettem a keretbe és tátáám! meglepetés! Jaj, nagyon örült neki :)

Így nézett ki a műhelyasztalon:

Most a polcunk dísze. Olyan, mintha modellt áll volna Szuri :)

Asszem, többet fogok festeni, mint amennyit az elmúlt években rajzoltam...

Megmentette

Majdnem kinyírtam az összes veteményest, de L megmentette őket.

Az úgy volt, hogy hétvégére hazamentünk. Hogy ne maradjanak szomjan, gondoltam, petpalackos öntözést kapnak. Szereztem másfél literes flakonokat, feltöltöttem vízzel. Kupakjuk nem volt, így parafadugóval zártam le. Tűvel 3 pici lyukat tettem rájuk az internet útmutatása alapján. Belocsoltam a növényeket, majd beledugtam földbe a flakonokat. Aztán jött a megvilágosodás: teszek apró lyukat a tetejére is.Térültem-fordultam, aztán egyszer csak hej, folyik a víz! Pikk-pakk kifolyt az összes víz, bele a földbe... Amelyik bödönnek volt lyuk az alján, abból kezdett kifolyni.

Újratervezés. 

Lementem a szelektív kukához újabb palackokért, kupakkal. Most kizárólag a kupakot szúrtam át. Nem is mertem teleengedni vízzel, csak félig, így dugtam újra a földbe és magukra hagytam őket. Csak remélni mertem, hogy nem lesz bajuk hétvégén.

Hát, kicsit kókadoztak, mire két nap múlva hazajöttünk. Diagnózis: túlöntözés.

L vigyázott rájuk egész héten, már jól vannak. Új paradicsomok is vannak, a paprikán pedig határozattan látszódnak a virágkezdemények. 

:)

Veteményes

Csuda dolgok történnek a teraszon!

A paradicsom kb 2 hete virágzik. Ma pedig láttam rajta pici zöld paradicsomokat, összesen hármat. Az egyik paprikán pedig virág-kezdemény látható! Micsoda izgalmak! :)

Paradicsomok

Látkép a teraszon

2 hete L szétültette a növények, mert annyira nekiindultak a növésnek. Most meg csak úgy burjánzanak! Délután, ha éppen itthon vagyunk, a napjárás szerint húzogatjuk őket, hogy minél tovább süsse őket a nap. Este kapnak vizet, úgy tűnik, tetszik nekik.

A vérehulló fecskefüvet a a talpamon lévő szemölcs kezelésére tartjuk. Tipikus, nem? :)

Fenyő Miki

De milyen jó koncerten voltam :)

Előzmény: már kiscsikó korom óra szeretnék menni Fenyő Miki koncertre. Még főiskolás koromban áradozott tesóm egyik évfolyamtársa, hogy mennyire szeret Fenyőmikire menni. Utána a rock&roll hangulatot egy utcai Marót Viki és a Novakultúr koncerten tapasztaltam meg. Egy téren zenéltek, én meg, emlékszem, éppen új albérletet néztem a környéken, amikor meghallottam a zenét és mentem utána. Viki teljesen 60as évek szerkóban, nagy hangulat volt. 

Én meg azóta sem voltam koncertem. 

Mígnem L unokatesójával (Peti) szóba került. Hogy ő mennyire szereti Mikit és még sosem volt koncerten, menjünk. Megvettem a jegyeket, visszaszámoltuk a heteket. Egyszer csak Peti üzen, hogy hopp, neki aznap este legénybúcsú meghívása van. Mindegy, elmegyek egyedül... A koncert előtt egy héttel viszont az utcai plakátokon átragasztás: új időpontban lesz a koncert a Margit-sziget árvízi helyreállítása miatt. Hurrá, mégis tud jönni Peti! :)

Forrás: internet

A koncerthez közeledve egyre jobban be voltunk sózva. Főleg Peti, akinek "élete koncertje". Ahogy sétáltunk a Margit-szigeten befelé, egyre az ismételgette, hogy "óriási, óriási". :)

Hangulatosan berendezett színpad, teljesen 60as-70es évek kemping módjára. Színes lampionok, régi autók, lakókocsi, homokozó, napernyő.

Elindult a koncert, Miki bejött. Azaz Miki bá', mert valljuk be, kicsit meg van öregedve. De a hangulaton egyáltalán nem látszott. Olyan koncert kerekedett! Elég hamar felálltunk helyünkről és lementünk a színpad elé, riszáltuk a farunkat és topogtunk némi rockyra nem emlékeztető lépéseket. Ha Iringó látta volna, hááát, nem lenne büszke rám, hogy mi tanultam nála a táborokba  :)  (hmmm, biztos hiányzott L, a megfelelő partner... )

Volt ám csavard fel a szőnyeget és csókkirály! A táncosokat lenyűgözve figyeltük, marha jól nyomták. Kérdeztem is Petit, nincs-e kedve rockyt tanulni. Van :)

A koncert végén természetes volt, hogy ott maradtunk a "művészbejárónál" megvárni, hogy bebocsátást nyerjünk autogram szerzésére. Petiről egy közös kép is készült Miki bá'val. Az első nem sikerült, de a második már igen, türelmesen megvárt Miki bá'. Nem beszélgettünk vele, de jó fejnek tűnt.

Kifelé pedig odamentünk a kedvenc táncosunkhoz. Kérdeztük, mi ez a Jampi Angyalok tánccsoport és hol lehet ilyen rockyt tanulni. A srác profi táncos, akár nála is tanulhatunk. Jaj, de jó lenne!!! Akár ketten is elmegyünk Petivel (L-t nem hozta lázba). 

Forrás: internet

Meséltem Petinek, hogy van Amigo nevű egy rock&roll kocsma. Ott rendszeresen vannak ilyen koncertek, tele van jampival belőtt séróval és hozzá illő ruhával, marha jó. Egyszer voltam ott koncerten, el kellene nézni újra. 

Szóval jól éreztem magam. Most fontolgatjuk a Hotel Mentol musicalt is megnézni Petivel :)

Tánctábor

Megint voltunk tánctáborban, Iringónál. Három nap vidámság, zene és tánc. Barátokkal voltunk ismét, a köztes időben velük bandáztunk: wellness, borozás, gyógybarlang.
Az egyik pasi, akivel az előző táborban ismerkedtünk meg és L ráköszönt a folyosón, először nem tudta hova tenni L-t. Azt mondta, ismerős volt neki, azt hitte, ő a tánctanár :)

A csoportbeosztásban a haladók közé kerültünk. Ezt mi túlzásnak tartottuk, így átkértük magunkat a kezdőkhöz. Részben ugyan azokat tanultuk, mint az előző alkalommal, így nagyon profinak tűntünk. Mi pedig magabiztosnak éreztük magunkat :)

Péntek este borkóstolóra mentünk. Ilyenkor én elég barátkozóvá válok, sikerült is elég hamar új ismertségeket kötni. Vacsit már nem is bírtam enni, mint a szél, mentem aludni, amikor visszaértünk a szállodába.

Annyira belejöttük a táncba, hogy simán lehet, hogy az őszi tanfolyamra beiratkozunk Iringóhoz. 

A táborra egy hétre lagziban voltunk. A tanult lépéssorozatokat is eltáncoltunk, de főleg szabadstílusban nyomtuk :)

Kuszkusz

Kiderült, L nem is annyira szereti a kuszkuszt. Nekem az egyik kedvencem, főleg, ha úgy csinálom meg, hogy majdnem taboulet. Egy libanoni kötődésű kedves ismerősöm csinált egyszer, mikor nála voltam. Igaz, abban sokkal-sokkal több petrezselyem volt, tiszta zöld volt az egész. Az enyémben van elég sok petrezselyem, némi paradicsom, kis citromlé, olívaolaj, de zömmel kuszkusz. Az enyém inkább fehér, az övé pedig zöld.

Na, szóval nekem bejön. Grillezett husi mellé főleg, ez volt az ebédünk egyik nap. Igaz, mondta L a múltkor, hogy neki száraz volt, de gondoltam, pont az az egy eset volt, így nem törődtem vele, csináltam újból. Este kérdeztem, milyen volt az ebéd. Mondta, hogy neki nem annyira jött be. Én: hogyhogy? Ő: mondtam a múltkor is, hogy túl száraz, de szívesen elmondom még párszor. (Mindezt persze nagyon-nagyon kedvesen mondta :))

Úgyhogy le kell állnom a taboulet-kuszkuszról, vagy legalábbis nemannyira szárazra kell csinálni, vagy csak saját örömömre.

Hazaváró lift

A társasházban, ahol lakunk, jó kis lift van. Amikor bejön valaki a lenti bejárati ajtón és a lift a földszinten van, akkor ki is nyílik a liftajtó. Hazavár :)

Lehet, hogy ez megint csak az én naivitásom és máshol is van ilyen, de nekem ez eddig újdonság volt. Viszont örülök neki és szeretem.

Tábor, 4. nap

A tegnap estével kezdem. A felnőttekkel dumáltunk, sztoriztunk, marha jó volt. Kibeszéltük egy kicsit a gyerekeket, meg egymást és önmagunkat. Kísérőnek sör, pálinka, aperol spricc. Pótvacsival, muszájpaprikával, egy kis kacsazsíros kenyérrel. 

Közben Noémi a limonádé tool kit-tel elkészített pár üveg limonádét.

A kispohár, az egy tölcsér

A negyedik nap nehezen indult. Úgy volt, hogy bicajjal megyünk Fonyódra. A bicajt az esti boldogságban találtuk ki, a vonat helyett. Fel is keltettük a gyerekeket fél 7-kor, reggeli, majd végül nem indultunk el, mert felhős lett az ég és esett két csepp eső. Zuhét vártunk, de nem lett. Így vetélkedőt rögtönöztünk, jól is sikerült.

Délután kisütött a nap, mentünk  a strandra. Elég hűvös volt, úgyhogy nem maradtunk sokáig. Éppen csak addig, míg a fürdés után a gyerekek büféztek a zsebpénzükből. Utána tábori röpi és ping-pong, aztán újra fürdés a Balcsiban. Aztán a röpipályán egy homokvár komplexum épült, főleg a nagyok által.

Az étvágyról és a mennyiségekről: reggelente egy karton tej szűkösen elég. Az ebédnél a picik által visszavitt tálcákról lehiénázzuk a húsokat és házi szörpöket, újra kiosztjuk. Igazi menzás kaja van, elég jól fogy. Most este fél11-kor lekváros és májkrémes kenyeret zabáltak, mert majd’ meghaltak az éhségtől. Kis sáskák :)

Nekem ez az utolsó estém, mert új élmények várnak. Remélem, jövök jövőre is. :)

Ja, egyik kissrác mondta, hogy ő a héten még nem mosott fogat, de szerinte a tesói sem, mert nincs fogkeféjük… 
Fegyelmezés: 10-20-30 guggolás vagy egy kör békaügetés a röpipálya körül :)

Fagyi

Gyerekkoromban nem értettem, hogy a felnőttek hogy nem tudnak annyi fagyit megenni, mint amennyit én annak idején meg tudtam volna enni. Persze zokon vettem, hogy kettő, max három gombóc legyen elég.

Most meg? Se jégkrém, se fagyi nem csígat. Idén eddig kétszer fagyiztam: egyszer a nagy jóidő örömére, egyszer pedig társasággal. Mindegyik fagyi feledhető volt... A minijégkrémek tesóméknál azért jól csúsztak egyik hétvégén :)
Aztán arra gondoltam, hogy ezért lehet gyerekkorban nagy a fagyivonzalom, mert csak rövid ideig érhető el és féltve óvnak tőle (megfájdul a torkod, ilyen butaságot...). Így aztán naná, hogy a gyerek ezt akarja.

Tábor, 3. nap

A második nap este egy kis karaoke volt a program. A zenei választék szűk volt, de szobacsoportonként azért előadtak a listáról valamit. Volt olyan csoport, aki számára teljesen ismeretlent, nem is volt köszönőviszonyban egymással a zene és az ének Olvasni tudnak, így legalább a szöveg stimmelt :) A három legnagyobb slágerez volt: Pocsolyába léptem, Repül a bálna, Mennyország tourist. Hogy a 12 évesek fejből tudják az egészet, egészen vicces. 

A legjobb mégis az volt, amikor én nem volt szöveg a dalban, hanem csak ki volt írva, hogy hangszerszóló, és ezt tele torokból éneklik a gyerekek.

A délelőtti program sportvetélkedő volt. Ping-pongozása és röplabdára lehetett feliratkozni, akinek nem volt kedve, az rajzolhatott. A röplabda homokos pályán ment, picik és nagyok is játszottak, ahol kellett, a felnőttek besegítettek. A szabályokat illetően kikönnyítettük a játékot, pl bárhonnan lehetett szerválni. Tényleg ügyesek voltak és hatalmas nevettünk. Miután mindenki lemeccselt, gálameccs gyanánt az „öregek” játszottak a nagyfiúkkal. Marha jó volt, néhány igazán élvezetes menettel.

Délután persze megint strand, zsebpénzköltési lehetőséggel. Befagyiztak és behotdogoztak. Az este viszonylag eseménytelen, egy csúcsprogramot kivéve: két kislány, Domka és Réka, a kis ónodihenrietták, ritmikus sportgimnasztikára illetve szertornára járnak, bemutatták a napközben begyakorolt koreográfiát. Elég durva, amit csinálnak. Domka 6 éve rsg-zik, és  még csak 12 éves.

Holnap vonatos kirándulás lesz Fonyódra.

Most jöttem egy műtétről. A nagydumás Lilla lábát két napja elvágta egy kagyló, most egy mini darab bőrt kellett levágni róla. Fényszegény volt a szoba, így fejlámpával a fejemen vágtam le kisollóval Szépészetileg még igazítottam rajta egyet, majd ragtapasszal fejeztem be. Durva volt… :)

A betadin amúgy fogyócikk.

Tábor, 2. nap

A paprikáknak új felhasználást találtunk: pálinkáspohár. Levágtuk a tetejét és abból ittuk a páleszt. Végül pedig megettük a poharat :) Elmesélve kevésbé vicces, mint megélni.

A második nap is gyorsan telt. Délelőtt röplabda, pingpong és sapkakészítés, kinek mihez volt kedve. Kaptak kis fehér sapkákat, amit rávarrásokkal, szalagokkal és textilfilcekkel díszíthettek. Igazán nagyon helyeseket hoztak össze :)

Ebéd után csendes pihenő, majd szétszedték a házat, olyan hangosak voltak. A fürdéshez ezúttal biciklivel mentünk a partra, úgy 2 km messze. A negyvenvalahány gyerekkel nem egyszerű a vízbe menni, minden felnőttre jut 10 gyerek, közülük egy-egy nagy is segít figyelni rájuk. Amúgy fegyelmezettek, már ha a stégről ugrálást lehet fegyelmezetten csinálni. Fröcskölés, sikítozás, nevetés. Nagyon helyesek.

A zsebpénzből fagyit és vattacukrot vettek, a nagyfiúk pedig meglepetés vízibombákat estére a lányoknak. A tavalyi tábor éjszakai telerajzolásának revansa a fiúktól :) Az uzsonna a reggel készített szendvics, mindenki megcsinálta magának.

A tábor az én személyiségfejlődésemnek is fontos része: elfogadás, türelem, nem rohanunk. Bár szerintem ez már nem tanulás, hanem gyakorlás a részemről. Van egy kislány, jó szót nem tudok rá, ezért körülírom. Kicsit anyátlan, gyámoltalan, kicsit bénácska a biciklin, kicsit elbambulós. Kicsi még. A többiek befogadták, játszanak vele, de ezen túl külön figyelni kell rá. Ezt én vállaltam magamra. Nagyon aranyos :)

A másik kedvencem az egyik Lilla, folyton beszél, de tényleg. Épp most mesélte egy álmát egy kardfogú medvével, aki egy sárga szatyorral jött be a nagymamája házába, és Lilla megkérte, hogy ne harapja meg. 

Eközben otthon: L átültette a paradicsomokat, mert kinőtték a helyüket. Parasztosodás, level3. L hiányzik, közben persze mindkettőnknek jó ez az egy hét külön. Mondta is, hogy minden hónapban kellene ilyen. Én értem és szeretem a humorát, is :)

Tábor, 1. nap

Egy éve vártam ezt a tábort. A tavalyi marha jól sikerült, pedig irtó fárasztó volt. Az idei tábor eléggé másnap ígérkezik: 42 gyerekkel a Balatonon, én önkéntesként veszek részt. Mert élvezem :)

Bicajos tábor, Keszthelyig busszal. Igazi régi Ikarusz, általánosban ilyennel jártunk kirándulni. A felnőtteknek nosztalgia, a gyerekeknek kaland. Csak egy lány hányt, ilyen buszon szinte kötelező valakinek. A légkonditalanság miatt egyszer megálltunk levegőzni, a nagyfiúk (amúgy kiskamaszok), nyomban be is gyűjtöttek pár szöcskét egy tic-tacos dobozba, mondván, jó lesz a lányokat ijesztgetni velük. Persze a kiskamasz nagylányokról van szó :)

Keszthelyen bicajra váltottunk. A csomagokat a kísérőautók hozták, így a gyerekeknek csak egy vizet kellett magukkal hozni. Mindenki felvett egy jólláthatósági mellényt, berendeztük a sort úgy, hogy kisebb gyerekek közé nagyobbak kerüljenek, és elindultunk. Kb 28 km várt ránk, majdnem félúton ebédelési megállással. Nagyjából 2 km-t tettünk meg, amikor egy fiúnak defektje lett (persze Zalánnak, akinek apja mondta reggel, hogy nem kell vinni tartalék belsőt, mert úgysem lesz defekt). A többiekkel türelmesen vártunk az árnyékban a szervizelés alatt, majd folytattuk utunkat. A gyerekek fegyelmezettek voltak, nem csalingáztak, nem hisztiztek, csak tekertek. A legkisebbek 7 évesek voltak.

Az ebédet (rántott hús krumplival) benyomták, mi pedig megígértük nekik, hogy délután csobbanunk a Balcsiban. Ez kellő motivációt adott mindenkinek :)

A tábor Zimmer Feri hangulatú. Bár ez tiszta és a vacsi is finom volt. A gyerekek élvezik.

Lementünk fürdeni a kisstrandra. A gyerekekre előzőleg adtunk színes karszalagot, hogy mi magunk is könnyen megismerjük őket. Fürdőgatyában-ruhában, lenyalt-vizes hajjal nem könnyű azonosítani őket, a karszalag viszont sokat segít. Meg a tábor területén is tudható másoknak, hogy ők ehhez a csoporthoz tartoznak.

A fürdést nagyon élvezték, holnap délután a nagy strandra megyünk.

A táborban a reggelit saját magunk intézzük. A szülőktől azt kérünk, hogy aki tud, küldjön hidegélelem hozzájárulást. Ennek köszönhetően kb 18 kg paprika, 7 kg uborka, 20 üveg lekvár van. Meg friss gyümölcsök, kekszek, májkrémek, szörpök, és még sok minden. A paprikát kínáljuk most mindenhez, reggelire meg lekvárral töltött paprika lesz :) És paprikázunk folyamatosan, mármint beleszőjük a mondatokba :)

A gyerekek rajcsúroznak még, soká lesz ebből alvás :)

Ja, bimbózó szerelem a láthatáron :) Szerencsére a lány apukája is itt van :)