Marian

Nagyon szeretem Marian Keyes könyveit. Nem mondanám szépirodalomnak, de talán nem is ponyva. Szórakoztató könyvek, de valóban igényes és jó stílusban. A történet nem kiszámítható, íve van a történetnek, kitűnőek a karakterek, tartalmas olvasmány. Mármint annak, aki szereti az ilyesmit. (A fordítást is dicséret illeti.)

Ráérős időmben párat újraolvastam. A másodiknál szemet szúrt, hogy az előző könyvben is így hívták a szereplőket. Kicsit még érleltem magamban ezt a gondolatot és hamarosan összeállt: négy könyvben ugyan annak az ír családnak az öt lányának egyikének története van. Jaj, ez bonyolultan hangzik. Szóval öt lánytestvér, és közülük négynek a története van egy-egy könyvben. Meg is néztem Marian könyveit, vajon lesz-e ötödik, lesz-e Helen történet is, de nem találtam. Írtam is egy üzenetet Marian-nak, még nem válaszolt. Viszont angol nyelven már megvan az anya története, remélem, az Ulpius azt is kiadja. Meg a még magyarul ki nem adott könyveket is... 

E négyen kívül vannak még az írónőtől könyveim, azokat is nagyon szeretem. Meg Lisa Jewel-t, Milly Johnson-t és Jill Mansell-t. Őket gyűjtöm is, eszem ágában nincs elrukkolázni.

Kimenő

Tegnap volt az első kimenőm. Kozmetikushoz mentem este 9-re, előtte V megvacsizott, és szinte már félálomban hagytam ott L-nek további kezelésre. Kicsit még pihentek a kanapén, majd V bekerült az ágyába. Szóval problémamentes volt a távollétem. De nem ezt akartam elmondani.

Hanem azt, hogy jó volt elmenni kicsit itthonról. Emberek sokasága. Villamos, ahol fura volt, hogy most nem számíthattam arra, hogy átadják a helyet. Felnőtt beszélgetés a kozmetikussal. Amikor végeztem, hirtelen rám tört, hogy de jó lenne már otthon lenni. Megpuszilgatni V-t, odabújni L-hez. 

Jó volt elmenni otthonról, de még jobb volt hazajönni.

Új élmények

Kisbabával egészen új élményeknek örülünk. Csupa jóság 2.0 És most nem arra gondolok, hogy egy büfi, egy mosoly, hanem önmagunkkal kapcsolatban.

Hanem levegőzés a teraszon. Napközbeni alvás. Újra vékony boka, amikor minden vizesedés elmúlik. Pici séta a lakáson kívül - ebből az első két hétben még csak egyszer volt részem, az esős, szeles idő miatt nosztalgiával gondolok rá. Tejfolt nélküli póló. 

Apró örömök :)

Szobák

Pont megfelelő méretű lakásban lakunk. Ötvenpár négyzetméter, egy hálószoba, nagy nappali-konyha. Szeretjük.

Minap látogatóba jöttek tesómék a gyerekekkel. Ők is megfelelő méretű házban laknak, két szint, sok szoba, nagy élettér. A gyerekek közül az egyik pici (6 éves) kérdezi itt nálunk: 

- Hol a többi a szoba? 

- Nincs - mondjuk.

- Hol a lépcső? - kérdezi, mert nem hiszi, hogy csak ekkora. Gondolja, biztos lennie kell egy felső szintnek. 

Látszott rajta, hogy nem érti, így csak kicsit zavartan mosolygott.

Édes :)

Változás

Eddig nem írtam róla, nem is emlegettem az elmúlt jó néhány hónapban. Talán valami halvány utalás volt, de nem vennék rá mérget. Szóval kisbabát vártunk L-lel, április végén meg is született V. Előre bocsátom, hogy képeket nem teszek fel róla. De eseményekről, csupa jóságról beszámolok. 

Most csak annyit, hogy szülővé válni a legnagyszerűbb dolog! Felülír minden addigi élményt. Még akkor is, ha a szülés hosszadalmas és fájdalmas, minden percét megéri.

Szóval új szakasz az életünkben. 

Boldogság.