Bírom

Bírom a frappáns megoldásokat a hétköznapokban.

IKEA áruház, adott egy lift, mely az emelet, a földszint főbejárat és a földszint piactér között közlekedik. Azt, hogy az emeletről hova jutunk le, az befolyásolja, melyik oldalon szállunk be. Mert amelyik oldalon beszállunk, ugyan azon fog kinyílni: a piactéren vagy főbejáratnál. 

Most ne kezdjétek, hogy ilyen máshol is van, ráadásul ezer éve. Én most találkoztam vele. Mármint pár hete. (Eddig lépcsőn jártam az IKEA-ban, de V miatt a babakocsival lifteztünk...)

Scrapbook album. Egy nagy album, olyan, mint a fényképalbum, műanyag tasakokkal. Mivel már majdnem betelt, gondoltam, veszek hozzá pótlapokat. Ekkor még nem tudtam, hogy lehet majd beletenni, de lelki szemeim előtt az volt, hogy olyan, mint a gyűrűs album. Az nem jutott eszembe, hogy nincs benne gyűrű, de mindegy. Ma megérkezett, készültem belerakni a pótlapokat. És akkor láttam, hogy nem olyan, mint gondoltam, hanem sokkal, de sokkal jobb! Az előlap, a gerinc és a hátlap önállóak, és pánttal vannak összefogva. A gerincet adó papírcsík még a jelenleg kihasznált 2 cm vastagságról úgy 6 cm-ig növelhető, alapból így lett megoldva. Nagyon állat.

Na, megvolt a napi extra boldogság. 

:)

Karácsonyvárás

Idei évtől hárman vagyunk, így a karácsony egészen másképp fog telni. Van egy csomó romantikus elképzelés a fejemben arról, hogy milyen legyen a december.

Ami eddig csak részben, sajnos kis részben vált valóra.

Az is igaz, hogy mivel V még nagyon kicsi, még nem vesz részt aktívan az ünnepvárásban, a készülődében. Még nincs adventi naptár bontogatás, írjunk-a-Mikulásnak-Jézuskának, vers- és énektanulás, közös mézeskalács és sütisütés. Merthogy az én képzeletemben ilyenek vannak. Narancs-, fahéj-, süti- és fenyőillat, girlandok az ablakban, fényfüzérek és karácsonyi zene. 

Persze, ezt mind lehetne V nélkül is. Csakhogy ebben L kevésbé partner, így őt "tanítani" kell rá. 

Azt azért nem mondhatom, hogy nem csináltam semmit, ami karácsonyos, mert készültek karácsonyfadíszek (és még lesznek másfajták is), csináltam asztaldíszt, ajtódíszt, lesz mézeskalács, és ma délután, míg V aludt, egy ajándék doboz készült, amit jól megdecoupage-oltam. Esténként pedig bekapcsoljuk a lámpafüzért, ami mondjuk egész évben fent van, mert mindig jól néz ki. Vasárnap megnézzük az Igazából szerelmet ("kötelező" karácsonyi film), jövő hétvégén pedig adventi vásározni fogunk, sült kolbásszal és forralt borral.

És lesz December napjai albumom is. Erről majd később.

A hagyományainkat most kezdjük megteremteni, az ünnepvárásra és az ünnepre is. Egyelőre a kezdő lépéseknél tartunk.

Ha kívánhatnék karácsonyra, akkor azt kívánnám, hogy olyan legyen az ünnep, mint a magazinokban... :)

Ui. és jövőre a bejgli sütést is megpróbálom :)

Boldogság

Leírhatatlan boldogság, amikor zörren a kulcs a zárban és mondom, megjött apa, erre V tele szájjal elkezd vigyorogni és kapálódzik a mindkét kezével :)

L, apa, szeretünk! :)