Van egy hely, vagyis biztos van több is, de én itt voltam és ez tetszett, ahova bemész, kiválasztasz egy natúr kerámiát, és kedved szerint megfested. Az elkészült remeket bevonják mázzal és kiégetik, így napi használatú tárgy lehet belőle.
Amikor ott voltam, egy hétköznap dél körül, nem sokan voltak. Jó kis zene szólt, egy bögrét vettem le a polcról és kezdtem festeni. L-nek szántam :) Sietség nélkül festettem, nyugiban. Néha jöttek az üzletbe elkészült dolgokért, vagy akik szintén festeni akartak. A leghelyesebb egy idős házaspár volt: a néni egy nagy tányért festett, a bácsi pedig nézte. Biztos a gyereküknek vagy az unokájuknak csinálták.
A legjobb az egészben az alkotás volt. Tálkára és bögrére, meg egyéb kerámia cuccokra amúgy nincs nagy szükségünk, van a háztartásban épp elég. Ajándékozni sem szoktam ilyesmit, kivéve most L-t. Nagyon jó volt elmélyülni és festegetni.
