Anyu sosem csinált. Talán nem véletlenül... Menzán sem ettem soha. De tudom, hogy van ilyen. És valamiért úgy gondoltam, hogy nekem ilyet csinálnom kell. L furán nézett rám, hogy tényleg főzni akarok-e, és hogy mire számítok.
Mindenesetre vettem a piacon a hentesnél csirkezúzát. Picit pihent a fagyasztóban, várt a sorára. Ami tegnap beteljesedett. Először akkor lepődtem meg, amikor a zúzákat egyenként kézbe vettem. Nem olyan, mint ami otthon az ólban nevelkedett csirkéből kijön. Kisebb, keményebb, és nem olyan tiszta, ahogy azt otthon csináljuk. Folyóvízben megtisztítottam, apróra vágtam, pörkölt módjára feltettem főni.
Már ekkor éreztem, hogy kell egy B terv vacsorára, így egy gombapörköltet is elkezdtem csinálni. Az illatát sajnos elnyomta a zúzapörkölt lábszaga. Közben elővettem a Horváth Ilona szakácskönyvet, és képzeljétek, nincs benne zúzapörkölt recept. Ez volt a második meglepődés, és ekkor már tényleg gyanút kellett volna fognom.
Egy idő után késznek értékeltem az ételt. Nem volt vajpuha, de a rostszerkezetét tekintve soha nem érte volna azt az állapotot. Megkóstoltam és feltálaltam vacsorára a gombapörköltet... Bon appetit!
A zúzát továbbra is csak abban a formájában fogom megenni, ami a húslevesben fő az aprólékkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése