Sziget

Mármint Sziget-fesztiválozás :)

Kint voltunk a nulladik napon a Szigeten, elsősorban a Quimby miatt. Nagy kedvenc, meg kíváncsiak voltunk, milyen lesz a Csodaország. Bevallom, nekem nem jött át a csodaország érzés, de a koncertet nagyon élveztem. Együtténeklés, ritmusra topogás, óriási! :) A legjobban azt szeretem, amikor L énekli a dalokat. Kicsit felszegi a fejét, tele torokból énekel és egy kis huncut mosoly figyel a szája sarkában. Már akkor beleszerettem ebbe az énjébe, mikor még nem voltunk együtt, de már jártunk együtt koncertekre :)
A koncert után vegyültünk, barátokkal szórakoztunk, fröccsöztünk. És Alice-szal, az indonéz lánnyal fényképezkedtünk, aki a Most múlik pontosan-t énekelte. :)
Az utolsó Sziget-napra a Zaz miatt mentünk ki. Én nem ismertem, de L igen. Egy francia együttes, jazz-t játszanak. Valami szuper koncert volt! A tömeg énekelt, táncolt, őrjöngött. Nekem ők voltak a csúcs az idei Szigeten.

Többször elgondolkodtam, vajon a tömeg közepén kell-e lennem (bármilyen koncerten), mert csak mások vállát látom. Nem vagyok pici (162 cm), csak nem nőttem magasra :) Mindegyik koncerten főleg a kivetítőt néztem, mert a színpadot csak elvétve, két tarkó közt felbukkanva láttam... L persze mindent lát, mert ő magas :)

Szeretem a fesztiválhangulatot. Mintha mindenki szabadabb lenne, oldottabb, barátkozóbb. Jó zenék és hangulat, órákon át ide-oda bolyongás, ismerkedés, tinci-tánci. Persze, tömeg és por, de akkor mi van?!

Jövünk jövőre is!