Tegnap volt némi dolgom a városban, este pedig találkoztunk L-lel és egy barátunkkal. A két dolog közt volt szabad időm, amit nem szerettem volna csámborgással tölteni, így beültem egy kávéházba, a Hadik kávéházba. Amolyan régies, nosztalgikus hely, horgolt terítővel az asztalokon, kényelmes kárpitozott, hajlított bútorokkal.
Beültem és kértem egy teát. Szép, formás, fehér porcelánkancsóban hozták ki, hozzá illő csészével, citromkinyomóval, mézzel, ezüstösen csillogó tálcán. Az úrinő pedig, azaz én, elővettem a könyvemet (épp akkor vettem ki a könyvtárból), olvastam és közben teáztam.
Békesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése