Hétvégén tesómáknál voltunk. Ha otthon-otthon vagyok (a szülőfalumban), akkor náluk alszom, alszunk. Úgy megyek oda is, mintha hazamennék. Imádom a négy gyereket, nagyon jól kijövünk sógornőmmel, közben meg anyuék is csak két utcányira vannak. Részt veszek a házimunkában, berakom a mosást, ténykedek a konyhában, mindent, amit kell.
Szóval tesóméknál voltunk L-lel. Ők viszont nem voltak otthon, és ránk bízták az állatokat: 2 ló, 3 birka, 2 nyúl, 2 kutya, 2 tengerimalac, 1 papagáj, 2 degu. Csak etetést-itatást kellett csinálni, reggel és este. Kb 20 perc alatt meg lehetett csinálni. Jó volt :)
Aztán egyik nap jött az Ottó. (... akkor el is sütöm kedvenc viccemet: Ottó, etté'? Ottó két té :)) Na, jött Ottó, hogy megbeszélte tesómmal, hogy vesz tőle 2 bála szénát. Markolós ember épp nem volt, úgyhogy egy másik emberrel jött, L kísérgette őket az udvaron. Nagy körbálákról lévén szó, amik elég nehezek, a segítő ember nem látta reálisnak, hogy megmozgatják a bálákat, amiket Ottó haza akart gurítani.... Ezt meg is mondta, amin Ottó kiakadt. A segítő ember puffogva elvonult. (Jogosan.) De Ottó tovább ráncigálta a bálákat, el is szakadt egy zsinór. Erre elkezdett morogni, hogy ezen spórolt a traktoros, így meg úgy. L, aki úgy érezte, valamit csak mondania kell: biztos úgy látta jónak, hogy ezt a zsinórt használja. Ottó meg: te sem sok traktort vezettél!
Hát, ettől teljesen készen voltunk. Napokig szekáltuk vele L-t :)
(Ottó végül feladta a küzdelmet a bálával, barátkozott a birkákkal, majd este egy erőgépes emberrel visszajött.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése