A hosszú hétvégét kihasználva barátokkal kiruccantunk a hétvégén. Az volt a terv, hogy Badacsonyban leszünk egy napot, egy másikat pedig Cseszneken. Utólag akár mindkét napot tölthettünk volna a Bakonyban is, de ez így is nagyon jól sikerült. Csodaszép napos idő volt, megmásztuk a Gulácsot és lángosoztunk. Este pedig sütöttünk mindenféle jóságot vacsira és társasoztunk.
Másnap délelőtt irány Csesznek, ahol nem vár, hanem a most épült via ferrata volt a cél. Tavasszal Ausztriában már én is próbáltam, marhára tetszett és élveztem, de most mindenféle okok miatt kihagytam és csak lentről és fentről dokumentáltam a fiúk mászását. Nagyon klassz pályák voltak, nem túl könnyű, de nem is gyilkos. Pont olyan, amivel meg kell dolgozni, termelődik az adrenalin és jó érzésű fáradtsággal száll ki a végén az ember. Majd jövőre is mászok. Ahogy a kiépítést szervező srác mondta, itt lesz 10 év múlva is :)
Hazafelé egy kisebb kitérő és tanakodás után Zircen a Bagolyvár Fogadóban álltunk meg vacsorázni. Eredetileg valami tartalmas levest szerettünk volna az egész napos kirándulás után, de a vacsorán kívül óriási ízélményeket is kaptunk. Ahogy beléptünk, éreztük, hogy jó helyen vagyunk. A hely hangulata otthonos volt, égett a kandallóban a tűz, békés volt. A terítés ízléses, amolyan minimál, de nem modern módon.
Az étlapon kevés, de választékos étel, mindenhez a hozzá illő körettel, ahogy jobb helyeken szokás. L bakonyi kétszemélyes tálat szeretett volna, ám legyen. A többiek szarvaspörköltet és bélszínt kértek. Mindannyian sűrű hmmmm-k közepette fogyasztottuk el a vacsoránkat. Nem is volt kérdés, hogy kérünk desszertet: gesztenyepürét (szerintem házi volt, mert éreztem benne a gesztenyedarabokat is) házi tejszínnel vagy csokiszuflét, amiből úgy folyt ki a csoki, ahogy kell. Ha kicsit előbb látom a heti ajánlatot, sütőtökös muffint kértem volna, de persze nincs hiányérzetem.
Az italok pedig! Mindannyian házi szörpöt kérünk: ribizli, mentás csalán, gyömbéres grapefuit, bodza. A választék csupa klassz ízből, ízkombinációból állt.
A pincér nagyon fiatal volt, kedves és készséges. Kifelé menet az egyik szakáccsal is találkoztunk, ő is igen fiatal, megköszöntük neki a finomságokat, ős pedig a Márton-napi menüjüket ajánlotta figyelmünkbe. Nem hiszem, hogy megyünk, pedig jónak ígérkezik.
Az épületnek kicsit utánanéztem. 1723-ban kezdték építeni, hogy hajlékul szolgáljon az atyáknak a zirci monostor újjáépítése alatt. 1733-ban, a monostor elkészülte után arra szentelték, hogy kocsma legyen. 1946-ig Nagyvendéglő néven fogadóként üzemelt és az apátság tulajdona volt. 1946-ban államosították, többször átépítették, irodát, iskolát, végül pedagóguslakásokat alakítottak ki benne. Az 1980-as években végleg üres lett, állapota folyamatosan romlott az 2010-ben kezdődött felújításig. Időközben ragadt rá a Bagolyvár elnevezés a padláson lakó baglyok miatt.
Az épület országos műemléki védettség alatt áll.
A rekonstrukció a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal való együttműködésben valósult meg. Újra az eredetinek megfelelő manzárd szerkezetű tetőt kapott az épület, mely a korabeli anyagvastagságokkal és keresztmetszetekkel, hagyományos ácskapcsokkal készült, Urbanics János ács, tetőfedő mester vezetésével.
Ha arra jártok, kóstoljátok meg helyet és másszatok via ferrata-t! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése