Nagyjából tíz évvel ezelőtt, ahol dolgoztam, nagyrészt középkorú asszonyok voltak a kollégák. Mindig megtárgyalták, ki mit főzött, sütött, recepteket cseréltek. Gyerekként pedig a buszon tapasztaltam, hogy az asszonyok hamar a főzésről kezdenek beszélni.
Most már tudom, miért. Mert napi megoldandó feladat, hogy mit főzzünk. Másokkal beszélgetni, az remek inspiráció. Meg főzős újságokat venni. Meg gasztroblogokat olvasni.
Naponta, kétnaponta főzök, ebédre is home made és még a vacsit is ki kell találni. L szereti, ha két nap egymás után nem ugyan az az ebéd. Amit persze megoldhatnék úgy is, hogy egyszerre kétfajtát csinálok és négy napig felváltva esszük. De akkor meg az én fogalmaim szerint "régi" lesz az étel. Úgyhogy igyekszem a napi főzést megoldani. Szerencsére szeretek főzni és időm is van rá, beleértve a bevásárlást is. A művelet nagyobb része úgyis a kitalálás és bevásárlás, főleg, ha nem tart valaki egy kis polcnál nagyobb kamrát, akár csak én.
Szoktam listákat írni, hogy miket főzzek. Utána arról könnyebb a döntés, hogy mi legyen.
Ma ragulevest csinálok és túrós tésztát. Már elég jól megy a kis mennyiségben főzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése