Kenyeret sütni jó. Az általános vélekedéssel ellentétben nem is olyan nehéz. Kell hozzá némi kovász, liszt, só, élesztő és víz. Mármint egy alap fehérkenyérhez. Szerintem úgy az igazi, ha nem kenyérsütőgépben készül, hanem a sütőben.
Én sem sütök gyakran kenyeret, de ha a kelt tésztákat tekintjük, akkor havonta csinálok valamit. Lehet az kalács, bagett, csiga, kenyér. Egy időben kézzel dagasztottam a tésztát, de átszoktam a robotgépre. A Tupperware-s kelesztőtálban hamar megkel és még egy kis pihentetés után mehet a sütőbe. A kenyérféléknek az a titka, hogy gőz kell a sütőtérbe. Én egy, a sütő aljára helyezett vizes tepsivel oldom meg.
Amikor nagyanyáink sütötték a kenyeret, az korántsem volt ilyen egyszerű. Hatalmas teknőben dagasztották öt-tíz kiló lisztből, mellette be kellett gyújtani a kemencét megfelelő melegre. Egész napos elfoglaltság volt. Egyszer-kétszer még az én mamám is sütött nekünk kenyeret, csak hogy lássuk, milyen az az igazi házi kenyér. Voltak vagy három kilósak és annyira, de annyira finomak!
A mai kenyerem ilyen lett, úgy fél kilós. Bruttó időben 3 óra, nettóban fél.
Vajjal a csücskét meg is ettem, hmmm...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése