Merengés

A szűkebb és tágabb környezetünk harmincasairól merengtünk L-lel. Hogy számtalan pályamódosító vagy szakmájában kiégett, nyugtalan van közöttük, és vajon miért. Részben magunkat is beleértve, mármint a nyugtalanok közé.

Az ismerőseim között több olyan van, akik 6-8 éve, amikor az IT szektorban szárnyalás kezdődött, már pár éve dolgoztak, jól teljesítettek, bővült a IT terület és ők kisvezetők lettek. Mára, ha ebben megrekedtek, könnyen lehet, hogy besokalltak, elegük lett. 

Az IT egyébként is olyan, hogy virtuális eredményeket szállít, semmi kézzelfoghatót. Már ha nem számítjuk a dokumentumhalmok nyomtatott verzióját. Névtelen és arctalan szolgák vagyunk, multinál vagy nem multinál, névtelen és arctalan megrendelőkkel, akik csak a terméket, az árat és a határidőt nézik. Ilyenformán hiányérzete lehet annak, akinek szüksége van látható eredményekre, valós emberi kapcsolatokra. Meg visszajelzésekre. Megerősítésre a környezettől arról, hogy amit csinál, az jó. Szóban, vásárlással, szolgáltatás igénybevétellel, mosollyal. 

Egy ismerősömnek egy gyermek fejlesztőközpontja van. Kitűnő szakmai munkát végeznek, sok gyerekkel foglalkoznak, de pénzügyileg mégsem hozza a várt eredményeket. Ismerősöm nem gazdasági szakember, kevéssé ért hozzá. Támogatásért, szponzorációért multicégekhez fordult. Az egyik jelentkezett is, de nem pénzzel, hanem szaktudással: munkatársainak idejét adja, akik a foglalkoztató cég működését átvizsgálják, megkeresik a gyenge pontokat és megoldást adnak rá. A munkatársak önként jelentkeztek. Két nap után le kellett venni a hirdetést, mert annyian voltak. Faültetés, óvodafestés helyett olyat szerettek volna csinálni, ahol tudásukat, tapasztalatukat hasznosítják, segítenek vele és eredménye van. Ismerősöm elmondása szerint végig lelkesen, örömmel dolgoztak együtt, nem fogytak el az idő előrehaladtával az önkéntesek, és még utókövetést is csinálnak. Bizonyára úgy érzik, amit csináltak, az jó. Ami a multis munkában sokszor bizony hiányzik.

Én a saját szakmai területemen dolgozom. Igaz, pár éve fordítottam már a sorsomon úgy, hogy nem mást csinálok, viszont máshogy. A multit elhagytam, önálló lettem. Van kockázata, az kétségtelen, de nem érzem magam bedarálva, mondhatok egy feladatra nemet, az időmmel szabadabban gazdálkodom, közben azt csinálom, amihez -szerintem- értek. Azért az önmegvalósító álmokról sem tettem le, eljön még annak is az ideje.