Felolvasás

Szeretek felolvasást hallgatni. Talán onnan ered, hogy anyukám nagyon jó meseolvasó volt, tisztán, érthetően olvasott, és a könyveket, meséket is jól válogattuk meg. Az általános iskolában napköziben Samu bácsi szokott mesét olvasni, neki ráadásul nagyon különleges meséi voltak, amiket több részben hallgattunk meg. 

Manapság ritkán van részem ilyenben. Különösebben nem keresem a felolvasó esteket, viszont ritkán jönnek szembe. Egy barátunk járt íróiskolába, az ő félévi felolvasásukra szoktunk elmenni, ahol saját írásaikból osztottak meg részeket. Tegnap ugyan ennek az íróiskolának voltam az első félévi záró felolvasásán. Kicsit esetlen szövegekre számítottam és nagy meglepetés volt, hogy mennyire érett, jól szerkesztett, élvezetes írásokat hoztak. Ilyenkor még inkább megjön a kedvem az íráshoz, amellett hogy rájövök, én nem tudok olyan jól írni, mint szeretnék...

Két emlék még beugrott. Középiskola-főiskola környékén nyaranta hallgattam a Petőfi rádión azt a felolvasós műsort, ami dél előtt volt kicsivel, úgy fél órás, nagyon szerettem. Valahogy akkor érezhettem meg, hogy anyuék mit szerettek annyira a Szabó családon. Amikor nem illett zajongani, mosogatni, pakolni, nehogy lemaradjanak arról, mit mond a szomszéd Évikéje.
Hosszú magányos autózásokkal pedig meghallgattam néhány hangoskönyvet, Tüskevár, Sörgyári capriccio, Bridget Jones, mesék. De jó is volt!