Szeretem a rendet. Valójában inkább rend van nálunk, mint tisztaság, merthogy porcicát előbb találni, mint szanaszét heverő és felesleges dolgokat. Figyelünk arra, hogy ne halmozzunk fel mindenfélét, másfél éve lakunk itt, mégis alig növekedett a tárgyaink mennyisége. Köszönhetően a rendszeres szanálásnak.
A könyvek szűk keresztmetszete a könyvespolc. Már kezdtünk nem elférni rajta, így átválogattam őket és csaknem húsz könyvet fel is tettem a rukkolára (lett is gazdája). A ruháimat 3-4 havonta átnézem, kíméletlenül kiszedem, amit nem hordtam régóta és várhatóan nem is fogok. A nagycsaládos egyesület élvezheti előnyeit. A hivatalos iratokat félévente pörgetem át, ami már nem aktuális, kidobom. A kamránk két polc a konyhában, szóval nem sok. De a forgási sebességet igyekszem magasan tartani, felhasználni, mielőtt lejárna a szavatosság, így csak kis mértékben megy a kukába élelmiszer
A minap a fényképalbumokat válogattam át. Több száz képet néztem át, a jellegteleneket kidobtam, a maradékból új albumokat csináltam. Gyakorlatilag harmadoltam a fényképek mennyiségét, mégsincs hiányérzetem.
A számítógépen is rendszeresen takarítok. Leiratkozom hírlevelekről, ismerősöket és kedvenceket törlök a facebookon, e-mail-eket rendszerezek és törlök, fényképeket válogatok. Most megint szükségét érzem az átnézésnek.
Hogy minél kevesebb dologtól kelljen megválni, már átgondoltabban veszek meg, gyűjtök be bármit. Valóban szükségem van rá? Valóban most van szükségem rá, nem elég akkor megvenni, amikor az majd kelleni fog?
Ahhoz képest, hogy mennyi mindent felhalmoztam még pár éve is, nagy a változás. Ruhák, fülbevalók, cukiságok, konyhafelszerelés, könyvek, rengeteg mindenem volt. Darabra most már messze sincs annyi, mégis elegendő. Ha meg nem, nem sokból fog tartani beszerezni hirtelenjében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése