Szerintem.
Bántják sokan a Valentin-napot, de én szeretem. Nem tartjuk, de szeretem. Ellentmondó, hogy nem tartjuk, én viszont szoktam készülni rá. Most is. Az ajándék már elkészült, már oda is adtam (két nappal korábban), minden bizonnyal fogok linzert sütni, amit természetesen szív alakú kiszúróval szaggatok (és sok dió lesz benne, hmmm...).
Tetszik, hogy tele a város és az internet szívekkel, giccsel és pirossal, bár remélem, nem kapok ilyesmit. Esetleg lesétálunk a cukiba, de ha nem, az sem baj. Ha L-nek nem jut eszébe, majd én kezdeményezem, attól függ, vágyok-e édesre. (Még jó, hogy olvassa ő is a blogot, szóval így simán lehet, hogy ő mondja, hogy menjünk le. Nagyon cseles vagyok.)
Amerikai erőltetett ünnep és miért nem a május elsejét tartjuk, mint a régiek (és sok helyen mostanság is), amikor májusfát állítottak? Mert akkor a lányok ünneplés nélkül maradnának. Ismerjük el, a lányok irányítják a valentinozást. Már jó előre célozgatnak a srácoknak, ők maguk is vesznek valamit, készítenek szív alakú rántottát, szívecskés bugyit vesznek fel, cukiskodnak. A srácok meg talán erre föl délután hoznak egy szál jácintot. A májusfázás a pasiktól kellene induljon, ők adnak, a lányok pedig fogadják. De szemérmes, félénk, közömbös és töketlen pasikkal várhatnak a lányok. Így viszont megünneplik maguk a Szerelmesek napját. A srácok pedig asszisztálnak hozzá.
Szerintem.
 |
| Ez a scrapbook album készült L-nek |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése