Ma voltunk csípőszűrésen. Kedves (és jóképű és fiatal, értsd, velem korbeli) dokik fogadtak, akik irtó aranyosak voltak a babákkal, tekergették a babák lábát, türelmesek voltak és gyengédek. V sírt közben. Nyugtatgattam.
És akkor arra gondoltam, hogy vajon miért nem mondom neki, hogy ne sírj. Nyilván azért sír, mert valami nem esik jól neki, vagy nem tetszik a környezet, vagy fura rezgések vannak a levegőben. Ezért tényleg az a jobb, ha azt mondom, hogy nemsokára vége, kitartás. És akkor az is eszembe jutott, hogy nem is szoktam azt mondani neki, hogy nem kell sírni, amikor sír. Megnyugtatni kell és beszélni hozzá. Megtalálni a sírás okát és azt megszüntetni. Pici babánál és nagyobb gyereknél is. Még felnőtteknél is. A sírás önmagában jó, csak az nem, ami miatt van.
És akkor arra gondoltam, hogy vajon miért nem mondom neki, hogy ne sírj. Nyilván azért sír, mert valami nem esik jól neki, vagy nem tetszik a környezet, vagy fura rezgések vannak a levegőben. Ezért tényleg az a jobb, ha azt mondom, hogy nemsokára vége, kitartás. És akkor az is eszembe jutott, hogy nem is szoktam azt mondani neki, hogy nem kell sírni, amikor sír. Megnyugtatni kell és beszélni hozzá. Megtalálni a sírás okát és azt megszüntetni. Pici babánál és nagyobb gyereknél is. Még felnőtteknél is. A sírás önmagában jó, csak az nem, ami miatt van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése