Osztálytali

Őrületesen jó volt az osztálytali :)

Rendhagyó volt, mert nem volt kerek évforduló, az iskolában sem voltunk, tanárokat nem hívtunk, és kertiparti-jellegű volt. Ettől kötetlen és szabad lett. Köszönet érte G-nek, aki felajánlotta az otthonát-udvarát, és házigazda volt. 25-en voltunk a 37-ből. A hiányzók többsége nem akart eljönni, csak páran voltak, akik szerettek volna, de nem tudtak.

A szervezés az én "érdemem", de nem volt nagy feladat. Az internet korszakában nem kellett ősrégi telefonszámokkal és címekkel bíbelődni, a facebook és az e-mail jelentősen megkönnyített mindent.

Volt fotóvetítés a régi képekből, meg a ballagási video is megvolt valakinek. Szétröhögtük magunkat :)

Volt egy kép, ahol négy srác meztelen felsőtesttel pózolt. Így sok év múlva újra bemutatták a kompozíciót, hát, vicces volt. :) 

Mindenkivel beszélgettem legalább negyed órát, érdekes volt hallani, kivel mi lett és hogyan gondolkodik. Csupa kedves ember, nagyképűség nélkül. 

A zene, ami ment, sose gondoltam volna. Fiatalságunk zenéi mentek, nem napjaink aktuális számai. Meg némi Máté Péter. Hajnaltájban egy Holdviola is befigyelt, meg is kérdeztük, hogy ez már a hazaküldős zene-e :)

3 osztálytársamnak ajándékot is vittem, a sok éve őrizgetett, pad alatt küldött cetliket. Az egyiken ez volt: a 10 éves osztálytalálkozóra hozzam el (meg persze más is volt rajta). Volt egy másik kupac, amin az egyik srác azt levelezte le velem, hogy ki az a lány, akivel a bálban megismerkedett, meg segítsek a telefonszámát megszerezni, és miket üzen neki. Ma már a felesége a lány :)

A harmadikat a szerelmes leveleknek nevezem. Persze ilyesmiről nem volt szó, csak vonzódás volt, soha semmi nem történt. A füzet sarkáról letépett papírok emlékei kicsit meghatották B-t. 

Szóval nagy élmény volt, biztos nem fogunk ilyen sokat várni egy következő találkozóra :)