Ma délelőtt egyik plázában volt dolgom, de még zárva volt az üzlet, ahova mentem, így beültem a Szamosba egy forró csokira. Jól kezdődik és jól is folytatódik, minden szempontból :)
Kihozták a csokit. Nagyon elegánsan, amolyan kávéházi módra. Egy magas porcelán csészében (bögrében? pohárban?) a csokit, sűrű volt és forró, egy pici kancsóban a meleg tejhabos tejet, pici üveg tálkában tetszetős formában a tejszínt, apró pohárban vizet. Közben egy kedves régi barátommal telefonáltam (ő Miki), akivel 6-7 éve csak telefonon tartjuk a kapcsolatot, de évente többször is beszélünk és mindig olyan, mintha előző héten beszéltünk volna utoljára. Úgy indult az ismeretségünk, hogy egy munkahelyen dolgoztunk, más-más telephelyen, időnként telefonáltunk, mert egyeztetni kellett. Aztán egy idő után már nem csak munkáról esett szó. Mikor először találkoztunk személyesen, meglepődtem, mert kb hússzal idősebb nálam :) Ismertségünk barátsággá alakult. Szerintem a 12 év alatt kb tizenötször találkoztunk személyesen, jórészt csak telefon. Ma is jót beszélgettünk :) Viccelődtünk is azon, hogy nem kell erőltetni a személyes találkozást, hátha mindketten kiábrándulunk :) Maradjon meg a sok évvel ezelőtti kép egymásról, amikor fiatalok és karcsúak voltunk :)
A forró csoki pedig isteni volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése