Megmosolygom magam, amikor azt veszem észre, hogy intézem a családi és magánlevelezést.
Először is, folyamatosan jegyzetelem, kinek van írnivaló. Intézkedés, beszámoló, érdeklődés. Aztán odaülök az asztalhoz, és tinta és papír helyett a laptopon megírom és elküldöm a leveleket. Mint a regényekben a ráérős úriasszony. Na, ezen szoktam mosolyogni.
Ma is ezzel indult a napom reggelizés után.
Nosztalgiával gondolok azokra az időkre, amikor levelet hozott a postás. Volt egy német levelezőpartnerem, olyan betűkkel írt, hogy alig győztem kibogozni, középiskolában és főiskolán pedig újabb barátnőkkel leveleztem. Ezek kézzel írt beszámolók voltak, párat eltettem belőlük emléknek. Ehhez képest manapság facebook megosztásokkal adunk hírt magunkról és értesülünk az ismerősök történéseiről, fényképeket küldünk ki a világba. Tudom, ez a blog is egyfajta magamutogatás, de talán nem annyira személyes. Személytelenített személyes írások. A levelek ennél többet mutatnak belőlem.
Igyekszem, ha máshogy nem, a levelekkel aktívan tartani a baráti kapcsolatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése