Az egyik napom mostanság nagyon hasonlóan telt (vagy végződött), mint ahogy sok-sok nap egészen két évvel ezelőttig. Amikor még teljes állásban dolgoztam: vezető, projektvezető és szakértő voltam egy személyben. Egész napos pörgés, intézkedés, szervezés, delegálás, számonkérés, utasítás, döntések. Nem is nagyon volt idő, no meg kedv és energia máshoz. Még munka után sem. Akkor is az aznapon és a másnapon járt az agyam, mintha nem tudnék kikapcsolni. Ilyen volt ez a péntek is, helyettesítettem a projektvezetőt. A nap végére rettentően elfáradtam és rádöbbentem, hogy pont így éreztem magam évekig. Akkor az mindennapos volt.
Ez úgy két éve megváltozott. Egyszerű szabadúszó tanácsadó lettem, csak annyi munkát vállalok, ami mellé még befér az énidő, az idő L-lel, barátokkal, házimunka. Kiegyensúlyozott és kipihent vagyok. Van gondolatom arra is, hogy mit süssek, találkozókat hozzak össze, és így van lehetőség, hogy történjenek velem "dolgok". Ha csak az otthon és a munkahely között ingázunk, fizikailag és gondolatban is, abba nehéz, hogy más is beleférjen. Nehéz, hogy észrevegyük, mi történik bennünk, a barátainkkal és a külvilágban.
Azt szeretem, ahogy most van :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése