Jó dolgok történnek velünk. Örülünk, sőt, boldogok vagyunk. Ezt megosztottam barátnőkkel is, ők is örültek. És utána azt vártam, hogy időnként felhívnak. Sok barátommal, barátnőmmel leginkább én szoktam őket hívni, valahogy így alakult. Rugalmasabb az időbeosztásom, nincs annyi dolgom, ahogy mondani szokták. Szóval azt vártam, hogy innentől majd ők hívogatnak. Egyikük a facebookon írt rám, egy másik sms-t szokott küldeni, késő este. Ezt zokon vettem, meséltem is L-nek, hogy ugyan úgy fogok válaszolni nekik, ahogy ők indítják a dolgot: ugyan azon a csatornán és hasonló részletességgel.
Mígnem tegnap este, épp mentem valahova autóval, bevillant egy gondolat. Miért is várom el, hogy én legyek nekik a világ közepe? Van családjuk, gyerekeik, bizonyára gondjuk is. De ettől még tuti, hogy gondolnak rám! Miért kellene változnia annak, hogyan kerestük egymást?
Nyomban meg is írtam az egyiküknek, Edinának. Vele amúgy is szoktunk nagyon részletes e-mail-t írni egymásnak, pont azért, mert beszélgetni, telefonálni valahogy nehezen jön össze. Úgyhogy leírtam neki, hogy meg voltam haragudva, de rájöttem, hogy ok nélkül és ne haragudjon. Beszámoltam hosszan, mi minden történt velünk az utóbbi időben, mik várnak ránk, kérdezgettem róla, róluk.
Katit a hétvégén fogom felhívni. Hát persze, hogy késő este ír sms-t! Három édes gyerekük van, a pici nemrég múlt 1 éves, egész nap pörög a család és háztartás körül. De egészen biztos, hogy gondol rám is napközben.
Szóval most megnyugodott a lelkem. Vigyázok a barátaimra, nehogy már ilyen butaság miatt távolodjunk el egymástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése